A mezőtúri fazekasság múltja és jelene

A Nagykunság déli részén található Mezőtúr a 19. század utolsó harmadára, az egész történeti Magyarországot tekintve, az egyik legnagyobb fazekas központtá fejlődött, csak Hódmezővásárhely előzte meg, ami a műhelyek számát illeti. Ezekben a műhelyekben több szász korongos és virágozó (díszítő) dolgozott, és a mezőtúri edények a vásározó fazekasok, illetve a kereskedők révén az ország távoli pontjaira is eljutottak. A túri edény keresett árucikk volt a piacokon. A vásárlók praktikusságuk, jó minőségük és esztétikus megjelenésük miatt kedvelték az egyszerű köcsögöket, szilkéket, a fehér vagy sárga alapú, mívesen kikorongozott, gazdagon díszített mázas korsókat, lisztesbödönöket, kantákat.

Mielőtt ez az aranykor, vagy klasszikus kor beköszöntött volna, a település fazekasai már sok száz éve készítettek az itteni agyagból edényeket, kályhacsempéket. Levéltári adatokból, régészeti leletekből tudható, hogy a középkori Mezőtúron már korongoztak és égettek cserépedényt, voltak késői utódjaikhoz nagyon hasonló égetőkatlanok. Ezek a korai fazekasáruk még szinte mind mázatlan ún.: feketekerámiák. Fekete és szürke falukra nagyon egyszerű, kaviccsal csiszolt vonalak, spirálok, körök, esetleg igen stilizált növények kerültek mint díszítőelemek. A nagyobb méretű edények falát rátétes abroncsokkal tették szebbé és erősebbé.

Valószínű, hogy a középkori kézművesek már valamiféle céhes formában dolgoztak, az viszont bizonyos, hogy a 18. század végén a mezőtúri korsósok kiváltságlevelet kaptak, majd ez a „Céh Forma Társaság” a 19. század elején a kiváltságait bővítette és azt meg is erősítette.

Mezőtúr a 18-19. században erős és jelentős város volt. Vására, amely a debrecenivel vetekedett, és a nagyállattartás, valamint később a gabonatermesztés jelentős bevételt hozott a város lakóinak, illetve szinte kikövetelte az iparos mesterségek jelenlétét és azok magas színvonalát. Több tucat mészáros, hentes, csizmadia, szűcs, szabó, kádár, kerékgyártó dolgozott a településen, egyre több lett a fazekas is, komoly iparos réteg alakult ki. Mindnyájuk munkájára szükség volt, hiszen a fejlődő, gazdagodó és polgárosodó nagykunsági ember igénye eltartotta ezen szakmák művelőit. Az itt élők polgárosodásához hozzájárult a híres református kollégium is, ahol a nagykun városok értelmiségének színe-java tanult.

Mezőtúri Települési Értéktár

elemei

1.    Mezőtúr város címere

2.    Mezőtúr hagyományos településszerkezete

3.    Mezőtúr határának tanyavilága (épületek, életmód, gazdálkodás)

4.    Mezőtúr környékének holtág-rendszere, az ehhez kötődő kulturális és természeti étékek  / A Peresi és a Halásztelek-Túrtő-Harcsás-Holt-Körösök

5.    Bel- és külterületi határrészek és földrajzi helyek elnevezése

6.    Mezőtúr (alapfokú, középfokú) iskolái, iskolaváros jellege

7.    Mezőtúr műemlékei és műemlék jellegű épületei, valamint helyi védelem alatt álló épületei

8.    A túri vásár

9.    ArTúr Fesztivál

10.  EastFest

11.  A Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep (Takács-tanya) épülete, művészi tevékenysége és a műalkotások

12.  A Túri Fazekas Múzeum és a Badár Emlékház és Műhely épülete, gyűjteményei

13.  A Kun Zsigmond Néprajzi Gyűjtemény

14.  A városunkban élő Népművészet Mestere és Népi Iparművész címmel rendelkezők munkássága

15.  A mezőtúri fazekasság

16.  A Badár-család munkássága, kerámiáik

17.  A gasztronómia elemei a helyi kultúrtájban: Túri bicskás hús; Túri perec; ujjperec. A birkahús (juhhús) az emberi élet fordulóihoz és az ünnepekhez kötődő fogyasztása

18.  A mezőtúri tájszólás – a „túrias beszíd”

19.  Hortobágy-Berettyó Hármas zsilip és Árvízkapu

20.  Pikó Pál az önálló Mezőtúr-Mesterszállás Ármentesítő Társulat első igazgató főmérnökének munkássága.

21.  A földikutya populáció

22.  Alföldi téglárium című feliratos téglák állandó kiállítása

23.  Mezőtúr híres orvosai és patikusai

24.  A mezőtúri birs

25.  Várostörténeti jelentőségű fák

26.  Mezőtúri Helytörténeti Füzetek

27.  Mezőtúr köztéri műalkotásai, emléktáblái és emlékhelyei

28.  Kupai Sándor népi fafaragó művész munkássága

29.  Csigatészta készítése és a hozzá kapcsolódó népi szokások, hagyományok

30.  Csabai Wagner József és Szalay Béla mezőtúri festőművészek munkássága

31.  A topogó és a tarhonyatészta népi gasztronómia elemei és a kapcsolódó hagyományok, szokások