A mezőtúri fazekasság múltja és jelene
A Nagykunság déli részén található Mezőtúr a 19. század utolsó harmadára, az egész történeti Magyarországot tekintve, az egyik legnagyobb fazekas központtá fejlődött, csak Hódmezővásárhely előzte meg, ami a műhelyek számát illeti. Ezekben a műhelyekben több szász korongos és virágozó (díszítő) dolgozott, és a mezőtúri edények a vásározó fazekasok, illetve a kereskedők révén az ország távoli pontjaira is eljutottak. A túri edény keresett árucikk volt a piacokon. A vásárlók praktikusságuk, jó minőségük és esztétikus megjelenésük miatt kedvelték az egyszerű köcsögöket, szilkéket, a fehér vagy sárga alapú, mívesen kikorongozott, gazdagon díszített mázas korsókat, lisztesbödönöket, kantákat.
Mielőtt ez az aranykor, vagy klasszikus kor beköszöntött volna, a település fazekasai már sok száz éve készítettek az itteni agyagból edényeket, kályhacsempéket. Levéltári adatokból, régészeti leletekből tudható, hogy a középkori Mezőtúron már korongoztak és égettek cserépedényt, voltak késői utódjaikhoz nagyon hasonló égetőkatlanok. Ezek a korai fazekasáruk még szinte mind mázatlan ún.: feketekerámiák. Fekete és szürke falukra nagyon egyszerű, kaviccsal csiszolt vonalak, spirálok, körök, esetleg igen stilizált növények kerültek mint díszítőelemek. A nagyobb méretű edények falát rátétes abroncsokkal tették szebbé és erősebbé.
Valószínű, hogy a középkori kézművesek már valamiféle céhes formában dolgoztak, az viszont bizonyos, hogy a 18. század végén a mezőtúri korsósok kiváltságlevelet kaptak, majd ez a „Céh Forma Társaság” a 19. század elején a kiváltságait bővítette és azt meg is erősítette.
Mezőtúr a 18-19. században erős és jelentős város volt. Vására, amely a debrecenivel vetekedett, és a nagyállattartás, valamint később a gabonatermesztés jelentős bevételt hozott a város lakóinak, illetve szinte kikövetelte az iparos mesterségek jelenlétét és azok magas színvonalát. Több tucat mészáros, hentes, csizmadia, szűcs, szabó, kádár, kerékgyártó dolgozott a településen, egyre több lett a fazekas is, komoly iparos réteg alakult ki. Mindnyájuk munkájára szükség volt, hiszen a fejlődő, gazdagodó és polgárosodó nagykunsági ember igénye eltartotta ezen szakmák művelőit. Az itt élők polgárosodásához hozzájárult a híres református kollégium is, ahol a nagykun városok értelmiségének színe-java tanult.
Mezőtúri Települési Értéktár
elemei
1. Mezőtúr város címere
2. Mezőtúr hagyományos településszerkezete
3. Mezőtúr határának tanyavilága (épületek, életmód, gazdálkodás)
4. Mezőtúr környékének holtág-rendszere, az ehhez kötődő kulturális és természeti étékek / A Peresi és a Halásztelek-Túrtő-Harcsás-Holt-Körösök
5. Bel- és külterületi határrészek és földrajzi helyek elnevezése
6. Mezőtúr (alapfokú, középfokú) iskolái, iskolaváros jellege
7. Mezőtúr műemlékei és műemlék jellegű épületei, valamint helyi védelem alatt álló épületei
8. A túri vásár
9. ArTúr Fesztivál
10. EastFest
11. A Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep (Takács-tanya) épülete, művészi tevékenysége és a műalkotások
12. A Túri Fazekas Múzeum és a Badár Emlékház és Műhely épülete, gyűjteményei
13. A Kun Zsigmond Néprajzi Gyűjtemény
14. A városunkban élő Népművészet Mestere és Népi Iparművész címmel rendelkezők munkássága
15. A mezőtúri fazekasság
16. A Badár-család munkássága, kerámiáik
17. A gasztronómia elemei a helyi kultúrtájban: Túri bicskás hús; Túri perec; ujjperec. A birkahús (juhhús) az emberi élet fordulóihoz és az ünnepekhez kötődő fogyasztása
18. A mezőtúri tájszólás – a „túrias beszíd”
19. Hortobágy-Berettyó Hármas zsilip és Árvízkapu
20. Pikó Pál az önálló Mezőtúr-Mesterszállás Ármentesítő Társulat első igazgató főmérnökének munkássága.
21. A földikutya populáció
22. Alföldi téglárium című feliratos téglák állandó kiállítása
23. Mezőtúr híres orvosai és patikusai
24. A mezőtúri birs
25. Várostörténeti jelentőségű fák
26. Mezőtúri Helytörténeti Füzetek
27. Mezőtúr köztéri műalkotásai, emléktáblái és emlékhelyei
28. Kupai Sándor népi fafaragó művész munkássága
29. Csigatészta készítése és a hozzá kapcsolódó népi szokások, hagyományok
30. Csabai Wagner József és Szalay Béla mezőtúri festőművészek munkássága
31. A topogó és a tarhonyatészta népi gasztronómia elemei és a kapcsolódó hagyományok, szokások