Kutatómunkámat a mezőtúri szűcsök munkáinak kutatása adja.
Dorogi Márton /A KUNSÁGI KISBUNDA SZOLNOK, 1962/ Kutatásaiból ismerjük a kisbunda elkészítésének módját és díszítményeit, valamint használatának, elterjedésének területét.
A női kisbunda meglétének említését a mezőtúri céhiratokban olvashatjuk.
Az első remekbe készült kisbundát 1826-ban, helyben készítették.
Mezőtúron 61 szűcsmestert tartottak számon.
A mezőtúri szűcsök Sarkadig, Nagyváradig vitték a híres túri bundát, amelynek divatja minta szerint is változott.
Régen fehér bőrre írták a mintákat. A 19. század elejétől már festették a bőrt tört gubacs, eperfa, vagy diófatapló kifőtt levével, így vöröses-barnás szint kapott.
A befestett bõr megkeményedett, ezért a kaszapadon meghúzgálták. Ezután már olyan volt, mint a bársony. A kimunkált festett bőröket szabás előtt hímezték. A kiválasztott bőrre ceruzával felrajzolták a szabásvonalat. A jelesebb mesterek nem hímeztek, csak „írták” a mintát illetve szabták és összeállították a bundát. A híresebb kisbundás szűcsöknek 5-6 varróasszonyuk volt, akik elvitték a munkát és otthon selymeztek. Egy gazdagon díszített bunda hímzése három hétig is eltartott.
A kisbunda általában 70-75 cm hosszú, aljának kerülete 2,5-3,5 méter volt.
Az elejét és alját 5-10 cm széles purzsabárány bőrrel szegték, ami – ha szép volt – igen megdrágította a bundát.
A gallérja 20-25 cm széles, kissé fodros volt, pirossal alábélelve. Álló 4-5 cm magas nyaka a bárány lábszárbőréből készült.
A kisbunda díszítménye hármas tagozódású. Legalul található az aljkoszorú, egy 5-7 cm széles körbefutó folyódísz.
Virága széles csíkjával és ritmikusan ismétlődő motívumaival mintegy alapot ad a ráépülő tagoltabb és nagyobb kiterjedéső bokorvirág kompozíciónak, amely a kisbunda középső területén található. Fölötte rendszerint csengősor helyezkedik el a hálózással. A túri szűcsök rojtot használtak a csengősor és hálózás helyett. A díszítményt két-három sor keskenyebb folyóminta, legfelül az 5-6 cm széles vállkoszorú zárja keretszerűen.
A kisbundák motívumkincse nem túl gazdag, 3-4 alapformára – rozmaringlevél, bimbó, rózsa, tulipán – vezethető vissza.
Ezek közül a rozmaringlevél és a bimbó az uralkodó. Aljkoszorúnak leginkább a körkoszorús koszorúvirágot és a nagyrózsás koszorúvirágot alkalmazták, de gyengébb és egyhangúbb kompoziciókon előfordul nyolcas, vagy gyűszűnyom saskörömmel és bimbózással. A derékkoszorú folyómintáit rendszerint folyódísznek nevezett sordíszek adják.
Helmeczi Dániel mezőtúri szűcs 1888-ban készítette azt a kunsági női kisbundát, amelyet a megszokott fekete és barna selymezés helyett az uralkodó fekete mellett a lila-zöld színek élénkítették.
Helmeczi Dániel varrt sok szép rojtos bundát.
A Magyar Iparművészet 12. évf. 4.sz. 1909. A Debreceni Iparművészeti Kiállításon Bronzplakettet kaptak Benedek István és Szonda Mihály mezőtúri szűcsmesterek.
A méltán híres mezőtúri szűcs, Benedek István /1889, 07.26 – 1993, 01, 01./ az 1987. július 18-án megjelent Szolnok Megyei Néplapban olvasható „Az én utam nem titok” c. cikkből „Szűcs volt az apám; Benedek István, sőt Benedek János, a nagyapám is.”
Annak idején szigorú volt az apáról fiúra szálló mesterség törvénye, így édesapja kérdezés nélkül befogta a szűcsmesterségbe.
1901-ben 12 éves korában egy évig Erdélyben -Déván- Gál Géza nevű szűcsnél a divatszűcsségnek egy kis részét elsajátította.
A környéken csak Mezőtúron voltak szűcsök. Nyári időszakban négy-öt szűcs összefogott, kocsira pakolták a portékát, úgy mentek a vásárokba Gyulára, Békésbe, Biharba, Karcagra.
A remekbe készült feketével hímzett „túri kisbundát” még Párizsban is bemutatták 1989-ben.
A Benedek családban nincs, aki tovább őrizné, ápolná a mesterségét, így kihalt a Benedek meg a Szőnyi család.
Életéről és munkásságáról „Száznégy év az Úr kegyelméből” címmel emlékszik meg Kissné Mikes Éva néprajzkutató a Mezőtúr és Vidéke c. helyi újság 1993. január 29-i számában „Elhunyt Mezőtúr legidősebb polgára BENEDEK ISTVÁN szűcsmester /1889-1993/.
A Mezőtúri Népi Díszítő-művészeti és Kézműves Szakkör a mezőtúri szűcsök mintakincsét textilre dolgozta-dolgozza fel, a már korábban említett lila, zöld és fekete színekkel.
A XVII. Kárpát-Medencei Népi Textil Fesztiválon 2020 – a XVII. Országos Népművészeti régiós kiállításon Berettyóújfalu – a IX.” Kitették a Szűrét” Országos kiállításon Berettyóújfalu 2021-ben szerepeltek a munkák, a X .”Kitették a Szűrét” Országos kiállításon jelenleg is láthatóak a munkáim 2023 augusztus elejéig.
Jelenleg a szakköri tagokkal közösen készítünk egy nagy garnitúrát az Újvárosi Református Templomba az Arcanum digitális adattárban található mezőtúri szűcs hímzés mintakincsét feldolgozva a rozmaringlevél, pávaszemes rózsa, hulláminda levelekkel, kacsokkal, pöttyel, apróbb bimbó motívumokkal, nyers színű pamutvászonra a lila, zöld és fekete színekkel hímezve.
2023. július 1-én tartottuk a túri szűcshímzés bemutatónkat, ahol már hazai vizeken is bemutattuk az eddig elért munkánkat.
Nagy sikere volt a közös hímzésnek, amire a kedves érdeklődőket is invitáltuk.
Nagyné Erzsébet
