A Melich-Emlékkönyv 48-54 közölt dolgozatomban azt igyekeztem bizonyítani, hogy ez a szó nem a franciaországi Tours város nevébõl való (toursi piros > turipiros > tulipiros), amint Gombocz MNNy 2:266 csak úgy hozzávetésképpen említette, s ahogy Horger MagySzavak 15 bizonyosnak vélte, hanem a verés okozta sebnek, a túr ~ tur-nak a pirosa a turipiros- tulipiros, mint hogy az ütés nyomán támadt kék színe a testnek hupikék. Azonos szemléletbõl fakadtak, azért fordulnak elõ rendszerint egymás társaságában: tulipiros, hupikék. Beke szerint ez a magyarázatom nem lehet helyes. Elõször azért nem, mert a turipiros jelentése „világospiros”, viszont a seb inkább barna, meg azért nem, mert a turi, azaz sebi, vari stb. piros mondattani szempontból lehetetlen összetétel.
Beke i.h. azt gondolja, hogy a tulipiros- turipiros szó elõtagjában Mezõtúr város neve rejlik: régente ugyanis híresek voltak a túri vásárok, és bizonyára innen vitték haza a túri piros keszkenõt és ennek a nevébõl származik a tulipiros. Érdekes ötlet, csak nem lehet bizonyítani és bizonyítás nélkül puszta fölvetés marad. Annak idején én is gondoltam rá, de hamarosan sutba tettem. Pedig ismertem a túri vásár hírét, nemcsak szólásokból, hanem még diákkoromban emlékezetbe ragadt népdalokból is pl. Túri vásár sátor nélkül, Mit ér a lány turnír nélkül?- Kis kalapom darutollas, virágos, A fejemen jaj de nagyon betyáros, Most vettem a Túri vásár elején, A darutoll jobbra-balra hajladoz a tetején. – Veszünk rózsám kenyeret, vékonyszalonnát, Kacsalábon forgó aranypalotát, Selyemkendõt, sej, haj, selyemkendõt gyenge válladra, úgy megyünk el rózsám, a Túri vásárba. (No ezek aligha kendõt venni mentek oda.) Ismertem a Túri Vásárt Fényes Elek Magyarország geogr. szótárából is: Mezõ- Tur. Népes országos vásárt tart. A turi marhavásár országszerte híres. (3:223)Vö. még: Hej ismerem a csengõt, Volt is a kezembe, a Túri vásárba’, Ihajla, Fizettem meg érte, Igaz a’. (MNGyüjt 2:59)
Ámde azt is tudtam, hogy van vagy volt badacsonyi bor, balatoni fogas, bácskai bicskás, baranyai tarisznyás, baranyai kés, baróti túró, bécsi acél (Faludy), bécsi bicska, bécsi retek (Lippay), bécsi rongy, bécsi szelet, bécsi szoknya suhogós, bonyhádi tehén, borszéki víz, brassai posztó, debreceni kolbász, debrei burnót (Gvadányi), csányi dinnye, csetneki nadrág (=bilincs), dömöcki kard, egri bikavér, fehérvári bicska (Jókai), frankfurti virsli, füredi nyereg, kadarkúti fene (Népkölt. Gyüjt. 8:314), kassai sonka, kecskeméti barack, kocsi szekér, kolozsvári káposzta, komáromi cipó, légrádi bicsak (Faludy), liptai túró, madi bicsak fanyelû, ha elvesz is megkerül, miskolci kocsonya (békával), párisi kolbász, pozsonyi patkó, radai rosszseb, sebesi aba, sebesi pokróc, soroksári kenyér, szalontai sertés, szegedi paprika, szerémi ürmös, tescheni puska, tokaji aszú, toledói penge, tordai pecsenye, tordai pogácsa, vásárhelyi cserép, zalai rák, zombori túró stb. stb., van azután túri süveg, túri korsó, sõt van mezõtúri cimbalom, csak éppen mezõtúri vagy túri piros kendõ nincsen se égen, se padláson. Pedig ha volna vagy valamikor lett volna, bizonyára megemlékeznék róla vagy a nóta vagy a próza, mint ahogy pl. Kuthy Lajos is említi a túrinál nem kevésbé híres-nevezetes debreceni vásáron árult debreceni k lencsés keszkenõt.
Amíg hiteles adat nem igazolja a túri piros kendõ egykori meglétét, addig nem tudok lemondani a tulipiros általam közölt magyarázatáról.
Csefkó Gyula 1949. Magyar Nyelvõr