Helyi Hírek, Hírek, Kiemelt hírek|

Illy László emlékére

 

Nehéz szívvel írom most e sorokat. Egy régi állandó barátunktól búcsúzom nehéz szívvel, aki igazán szerette ezt a várost és benne élő régi barátait, az egykori osztálytársakat.

Augusztus 20.-án 90 éves korában elhunyt budapesti otthonában Illy László nyelvtanár, akit Mezőtúron sokan ismertek és szerettek. Férjemnek és osztálytársainak, de másoknak is jó barátja volt, nekünk feleségeknek pedig régi kedves személyes ismerősünk több mint fél évszázadon át. Évente többször is találkozhattunk vele, mert ő szeretett jönni e városba a volt iskolájába, a volt tanáraihoz (amíg éltek) osztálytársaihoz és ismerőseihez. Érdekelte a város élete és alakulása is.

A Mezőtúr és Vidékében (de olykor egyéb újságokban is) több ízben írt jelentős cikkeket tanárairól és az osztálytalálkozókról, fontosabb kulturális témákról és történelmi eseményekről. (Legutóbb pl. 2020. június 5.-én Trianon megítéléséről)

Budapesten élt családjával, feleségével és két fiával együtt. Pesten tanított több egyetemen, mint nyelvtanár angol, latin és orosz nyelveket. Szeretett tanítani, szerette diákjait.

Anyai ágon az ősi túri Kádas családhoz tartozott, mely több évszázad óta jelen volt e városban. Nagyapja Kádas Zsigmond postatiszt volt. Nagybátyja dr. Kádas Zsigmond pedig jelentős fogorvos.

Az ő osztálya 1944-45-ben kezdte tanulmányait a mezőtúri Ref. Gimnáziumban, amikor még volt vallásóra, biblia kör, evangelizációs hetek, melyek a lelki elmélyülést is szolgálták. Néhány év múlva jött a nagy változás, kitelepítésekkel, koholt perekkel, kulákká nyilvánítással. stb. Az iskolákban pedig számon tartották a jó, vagy rossz származást. Illy László értelmes és szorgalmas tanítvány volt. Jó eredményeinek örülhettek szülei is. A nyelveket különösen könnyen tanulta. A német, angol, orosz mellett kiváló volt latin tudása, melyet később az orvosi és más egyetemen még tanított is. Diákkorában híres nagy sakkozó volt. Kiváló bizonyítványában egyetlen gyenge jegy volt a matematika, ami nagy sakkozó készségéhez sehogy sem illeszkedett. Ezt ő nem egyszer fölemlegette írásaiban is. Tanárait: Őri Zoltán igazgatót, Patkós Jánost, Papp Lászlót, Dobos Istvánt, Bíró Józsefet, és másokat is mindég a legnagyobb elismeréssel emlegette, alkalomadtán nagy szeretettel és tisztelettel írt róluk. – Érdemes lenne összegyűjteni iskolájához kötődő írásait és kötet alakban fotókkal együtt megjelentetni, mert az ő időszaka (1944-1952) őrzi legjobban a nagy történelmi és pedagógiai változásokat.

1956 őszén büszkén viselte ő is a Kossuth címert, amíg ki nem mondták, hogy az nem forradalom, hanem ellenforradalom volt, – amitől az ország jó része amnéziás lett.

Telt az idő sok minden elévült, a diákkor emlékei és sikerei viszont az idő múlásával megszépültek. Az osztálytalálkozók ezt mindég valóságosan közvetíteni tudták. Írásaiban e változásokról többször is beszámolt.

1989-ben és ’90-ben a Magyar Cserkészszövetség sajtószolgálatának volt a vezetője.

Sokan emlékeznek ma is az 1993 évben megszervezett szép és jelentős ref. gimnáziumi ünnepre, a nemzetközi cserkésztalálkozóra, melynek egyik főszervezője ő volt.

Mezőtúrra nemcsak a találkozók alkalmaira jött. Évente amikor tehette többször vonatra ült, hogy megkeresse valamelyik tanárját, mert írni akart róla, vagy azért hogy egykori osztálytársaival beszélgetni, emlékezni tudjon.

Mozgékony alkata e mostani járvány miatti visszahúzódó bezártságot nehezen viselte.

Kedves baráti személyére mi régi ismerősei, barátai, szeretettel emlékezünk.

A család mély gyászában őszinte részvéttel vagyunk.

 

Kiss Imréné Mikes Éva

Close Search Window