„SZEKERES TAMÁS – 25 év az OMEGÁBAN”

Szekeres Tamás Szendrey-Karper László professzor utolsó tanítványaként diplomázott 1990-ben a Liszt Ferenc Zeneakadémián, mint klasszikus gitárművész és tanár. Hamar a korszak meghatározó alakjává vált, miközben több kontinensen számtalan nemzetközi és hazai sztárral játszott együtt. A 90-es évek elejétől 14 szólólemeze jelent meg Európában, Japánban, Észak- és Dél-Amerikában, valamint ezeken a helyeken turnézott is. 1994. óta a legendás OMEGA zenekar tiszteletbeli tagjaként meghatározó szerepet töltött be az együttes életében, mint gitáros – zeneszerző. Magyarországi, valamint külföldi előadásain a gitárművész a kultikus Omega és az Omega Oratórium dalai mellett, Bach és Vivaldi műveket játszik.

Az OMEGA, mint zenekar, véget ért, de az általa közvetített életérzés és a zenéjük velünk marad. „Ami földre sújt, emel is egyben. Minden fájdalom szülőágy: Kínok közt magad szülöd, S tanúd az ég, mely most szépnek lát.” (részlet, Vigasz c. dal) Szekeres Tamás tisztelete és szeretete töretlen az elveszített zenész barátokért. Élete új fejezetének kezdetén nem feledi a közelmúlt veszteségeit.

Visszatekintett a kamaszkorára, amikor mindenki életében az első, életre szóló barátságok köttetnek. A két ütőhangszeressel, Pleskó Bélával és Herbály Péterrel közel öt évtizeddel ezelőtt kezdtek el együtt zenélni és álmodozni arról, milyen lehet színpadon lenni… „Itt a dal, ami véget ért, A pénz, mely elgurult, A délután, ami elszállt, Itt van a múlt. Két kezét újra nyújtja, Nézd, kedvesed, Megfordulsz, régi arcod, Rád nevet.” (részlet, Égben lebegők csarnoka c. dal).

Velük képzelte el azt a különleges produkciót, kiegészülve városonként egyházi kórussal, billentyűs hangszerrel, vonósnégyessel. „SZEKERES TAMÁS – 25 év az OMEGÁBAN” című, klasszikus elemekkel ötvözött, nagyrészt Omega dalokból álló est első megállója április 13-án, Nagykanizsán aratott óriási sikert. Ez a páratlan zenei unikum Mezőtúron is megrendezésre kerül a Belvárosi Református Nagy-templomban május 13-án, szombaton, 18 órakor, minden látogató számára ingyenesen, Szűcs Dániel polgármester, a Mezőtúri Önkormányzat és Mihalina László lelkész elnök támogatásának és lelkesedésének köszönhetően. A produkcióban közreműködik a Mezőtúri Református Felnőttkórus, aki 2014-ben a mezőtúri Omega Oratórium koncerten is részt vett. Sőt, a kórus számos városban elkísérte a legendás együttest, nem kimaradva az életre szóló Omega Szabadságkoncertből sem, ami 2014-ben a Hősök terére szólított több tízezer embert.

A produkció menedzsmentje április 13-án sajtótájékoztatót tartott a Polgármesteri Hivatalban, melyen a részletek ismertetése után Szekeres Tamás, Pleskó Bélával és Herbály Péterrel eljátszottak három számot, ízelítőként. A zene utolsó akkordja után Szekeres Tamás komisz mosollyal fordult Mihalina László lelkész elnökhöz és Szűcs Dániel polgármesterhez. „Majd értesítsetek, megfelelt-e!” Természetesen a válaszra nem kellett sokat várnia a legendás gitárvirtuóznak, így időben megnyugodhatott: lesz koncert május 13-án Mezőtúron.

Pleskó Béla kérdésemre elmondta, örömmel csatlakozott ehhez a turnéhoz, és hozzátette, az Omega zenéje, gondolatisága átível a generációkon. Kifejtette azt is, hogy nagyon örül a mezőtúri helyszínnek. A templom ad a közönség számára egy plusz bensőséges, meghitt hangulatot, és lehetőséget az elmélyüléshez, ami az instrumentális zene átélését fokozza – tette hozzá. Kedvenc száma a repertoárból a Megszentelt világ.

A másik ütőhangszeres, Herbály Péter szintén gyermekkori jó barát, aki szintén örvendett a mezőtúri fellépés miatt, hiszen, mint elmondta, apai részről a városban találhatóak családi gyökerei. Különösen megható és felemelő szakrális helyszíneken játszani – számolt be és hozzátette, egy megvalósult álomnak tartja, hogy részt vehet ebben a különleges produkcióban azokkal, akikkel együtt nőtt fel.

Szekeres Tamással a Városháza teraszán beszélgettem. Olykor elérzékenyült, ha a barátokról, a zenésztársakról kérdeztem.

K.M.: A produkció alapgárdája három gyermekkori jó barát, ugye?

– Igen, sőt, együtt kezdtük a pályát, együtt álmodoztunk arról kamaszként, hogy egyszer színpadra léphetünk. Amikor kiderült a sajnálatos események miatt, hogy a szólópályám folytatása lesz a zenei tevékenységem, az jutott eszembe, talán a legklasszabb az lenne, ha a gyerekkori cimboráimmal zenélhetnék ismét. Hiszen 25 évig az Omegában remekül éreztem magam és talán nem árulok el kulisszatitkot, ha elmondom, az Omega egy baráti társaság is volt. Természetesen azon túl, hogy szerettem volna jó zenészeket magam körül tudni, nagyon fontos volt a barátság is.

K.M.: Mennyire lepődtek meg a felkérésen?

– Azt gondolom, nem túlságosan. Erről igazából nem beszélgettünk, de remélem örültek neki- tette hozzá nevetve. Majd megkérdezem alkalom adtán.

K.M.: Az elképzeléshez azonnal társult a templomok, kultikus épületek helyszíne?

– Bizonyos tekintetben igen, hiszen ez a műsor nem „csak” a zenéről szól, hanem az emlékezésről is. Ráadásul az Oratórium műsorral nagyon sok emlékezetes koncerten játszottam az Omegával. Trunkos András menedzserrel úgy láttuk, hogy az emlékezések legméltóbb helyszínei azok lennének elsősorban, ahol az Oratóriumot játszottuk. Nyáron lesz ennek a műsornak egy másik változata, ami szabadtéri színpadokon, nagyobb zenekari felállással szólal majd meg. Ezeken az esteken is szeretnénk becsempészni, megidézni díszletek segítségével a templomi felemelő hangulatot.

K.M.: Milyen gitáron játszol?

– Ibanez SC 2009 modell, 2 oktávos, 24 érintős, fából készült hangszer. Nagyon szeretem, több is van belőle.

K.M.: Amíg Omega dalokat játszol, pörögnek a fejedben az emlékképek?

– 25 év hosszú idő. Rengeteg dolog történt, Népstadion koncertek, a Hősök tere, médiaesemények… Ez nem csak egy zeneileg meghatározó időszak volt, hanem nagyon izgalmas és mozgalmas is. Omega már nem létezik, így nem szerénytelenség elmondani, minden koncert telt házas volt és nagy sikerű. Nem emlékszem egy bukott koncertre sem. Szavakkal talán nem is lehet azokat az emlékeket megidézni, amit egy-egy hang alkalmával az emberben azokat a bizonyos érzelmeket fakasztják… amiket talán leírni sem lehet. Szeretném kifejezni tiszteletemet, szeretetemet azon zenésztársak iránt, akik már nem lehetnek velünk. ’94-ben kerültem a zenekarba, és eleinte nem hittem el. Egy megvalósult álom volt. Csodás évek voltak.

K.M.: Kiket vártok a koncertre?

– Mindenkit, akiknek kedves emlékei fűződnek ezekhez az időkhöz, az Omegához… remélem találkozunk május 13-án.

Kakuk Móni