Kávási Klára hetvenkét évet töltött itt a földi világban. Élete végéig erősen kötődött szülővárosához, Mezőtúrhoz. Gyakran látogatott haza, részt vett kulturális eseményeken, felkereste régi barátait, szívesen elbeszélgetett családja régi ismerőseivel. Nagy körültekintéssel gondozta édesapja, Kávási Sándor karnagy szellemi hagyatékát. A Kossuth téri általános iskolában tagja volt az országos versenyeken kiemelkedően szereplő kamarakórusnak. A Dózsa György Gimnáziumban érettségizett, 1969-ben. A mezőtúri városi könyvtár volt az első munkahelye. Ragyogóan szavalt. Nagyon büszkék voltunk rá, amikor 1973-ban, a Magyar Televízió versmondó versenyén bekerült a döntőbe. Itt ismerkedett meg férjével, Kolozsvári Papp László íróval, akit a zsűri egyik tagjaként érintett meg szenvedélyes versmondása, sugárzó személyisége. Pályafutása Budapesten folytatódott, dolgozott az Országos Levéltárban, ennek köszönhetően készült el 1991-ben, történelmünk szempontjából nagy jelentőségű kötete, Kuláklista címmel. Hosszú éveken át a Nemzeti Színház könyvtárosa, archívumvezetője volt. Mindennapjait a magyar színészvilág különleges történetei között töltötte. Ezt a feladatát is nagy lelkiismeretességgel, szenvedélyes kíváncsisággal látta el, színháztörténésszé érett. 2018-ban jelent meg a Nemzeti Színház egykori igazgatójáról, főrendezőjéről, Németh Antalról készített breviáriuma. Az utóbbi években Fedák Sári életét kutatta. Színházi és irodalmi szaklapokban is közkinccsé tette a munkája során megszerzett ismereteit.
Súlyos betegségében testvére, Mariann volt a legfőbb támasza. Férjénél talál végső nyugalomra a kismarosi temetőben.
Mezőtúri tisztelői nevében búcsúzunk Tőle, emlékét szeretettel megőrizzük.
Berczeliné Boldog Mária
(A Lámpás című helyi folyóiratban két vele készült riporttal emlékezünk Kávási Klárira.)
