In memoriam – dr. Dávid András
(Mezőtúr 1935-2021)
„Elfelejteni Téged soha nem lehet,
Sajnos meg kell tanulnunk élni nélküled…
És lehet, hogy nélküled is eljön majd a tavasz,
De bármily szép is, többé már nem lesz ugyanaz.”
Szolíd, halk szavú, barátságos, jó ember volt. Az utóbbi évtizedekben a színházi buszon utaztunk egy társaságban, ahol jókat beszélgettünk. Egészsége romlásával – látása és mozgása is korlátok közé szorult – az utóbbi időben visszavonult a társasági élettől, de felesége mindvégig szerető támaszt nyújtott számára. Sajnos mára már múlt időbe került az élete, 2021 szilveszterén befejezte földi pályafutását.
Nyugdíjba vonulásáig (1988) a mezőtúri főiskola tanszékvezető tanáraként, adjunktusként majd docensként több generációnak adta át szakmai ismereteit. Diákjaiban is mindig tisztelte az embert. Határtalan türelemmel, nagy odaadással, lelkiismeretesen tanított. A munkája nem csupán kereseti lehetőség volt számára, hanem a szakma iránti elhivatottság, alázat, tenni akarás és szeretet jellemezte azt. Személyét nagy tisztelet övezte.
Dávid András 1935. szeptember 16-án, Mezőtúron született. A megélhetést biztosító föld szeretete és tisztelete a családban érintette meg. Édesapja, Dávid Zsigmond kisbirtokosként tartotta el feleségét és két fiát, a kishéki tanyavilágban. A Túlahéki iskolában korán kitűnt óriási tudásvágyával és a hozzátársuló szorgalmával. Napi 16 kilométert kellett megtenni azért, hogy a később megyeszerte nagy tekintélynek örvendő Páldi János tanító úrtól elsajátítsák az életre szóló ismereteket. 1951-ben már a városban kezdte meg középiskolai tanulmányait, mezőgazdasági gépészként, az akkor első évben indított technikusi osztályban. 1955-ben egyszerre érettségizett és képesítő vizsgázott, kiváló minősítéssel. Nagyon erős gyakorlati képzést is kaptak, folyamatos tangazdasági gyakorlaton vettek részt. Osztályuk egy életen át összetartó közösséggé fejlődött, melynek mozgatórugója Dávid András volt. Ő szervezte meg a jó hangulatú találkozókat, folyamatos kapcsolatban állt volt diáktársaival.
A középiskola után 5 év egyetem következett. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán diplomázott 1960-ban. Első munkahelye Besenyszögön volt, az ottani állami gazdaságban helyezkedett el. Itt ismerkedett meg első feleségével (Majzik Margit), 1962-ben született meg egyetlen fiuk Andris. Két év múlva volt középiskolai osztályfőnöke – Tóth István – hazacsábította Mezőtúrra, hogy tanárként kamatoztassa tudását a technikumban. Szakmai tevékenységét mindvégig a mezőgazdasági munkagépek szerkezete és üzemeltetése – közelebbről a szántóföldi növénytermesztése – terén fejtette ki, a gyakori átszervezések miatt különböző névvel illetett tanszékek oktatójaként és vezetőjeként.
Kiemelt szerepe volt különösen e szakterület oktatásában és fejlesztésében, a kutatómunka végzésében és szervezésében, az üzemi kapcsolatok kialakításában és ápolásában, a tudományos diákköri és más hallgatói tevékenység segítésében. Folyamatosan képezte magát, 1979-ben doktori címet is szerzett, közben idegen nyelvet tanult. Munkásságát több ízben rangos kitüntetéssel jutalmazták. A nyugdíjazása után is számítottak rá szakdolgozati konzulensként és bírálóként. Örömmel vette át 2002-ben a Pro Facultate díjat, mellyel a munkahelyen működő kari tanács köszönte meg hosszú, lelkiismeretes pedagógiai munkásságát. Boldoggá tette, hogy 2010-ben az aranydiplomáját, majd 2020-ban a gyémántdiplomáját is átvehette. Hallgatói így őrzik emlékét: ”dr. Dávid András a joviális, csendes, öreguras tanár úr, sok élettapasztalattal és kimeríthetetlen jó akarattal”.
1996-ban özvegyen maradt. Magánya tompításához sok segítséget kapott barátaitól, munkatársaitól. Sőt újból rátalált a boldogság, húsz évvel ezelőtt az elváltan és magányosan élő Vermesné Baksa Évával erősödött fel régi barátságuk, nagyszerű társra leltek egymásban, 2001-ben összeházasodtak. Korán elveszített egyetlen fia emlékét két unokája ragaszkodásában és az ő sikereikben találta meg. A sors ajándékának tekintette, hogy még megismerhette dédunokáját is. Évával kölcsönösen őszinte tisztelettel és szeretettel fogadták el egymás gyermekeit és unokáit, és nagyon sok közös családi esemény szerzett számukra boldogságot. Aktívan teltek nyugdíjas éveik, rengeteget utaztak, a házaspár együtt kereste fel Európa híres látnivalóit. Új barátokra tettek szert, sok-sok szép színházi- és koncertélményben volt részük, és minden nyarat a Szelidi-tónál töltöttek.
dr. Dávid Andrást – szűk családi és baráti körben – 2022. március 18-án kísérték el utolsó útján a nagykörűi temetőben. Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Berczeliné Boldog Mária
