Az otthonoknak mindig akad egy kisugárzása, ez lehet hívogató vagy épp közömbös a vendég számára. Azt hiszem, főként az ott lakó derűje vagy épp bánata tölti be és határozza meg. Mikor Tor Andrásné Marika néni kertjébe és otthonába beléptem, úgy éreztem, egy olyan hölgynél járok, aki mindig örülni tud az élet apró szépségeinek. Tiszteli a természetet és emellett ápolja, védi azt.
Ezt tanulta a szüleitől. A szülei az övéitől… 90 évesen tele van tettvággyal, süt, főz, száraztésztákat készít a családjának, veteményezik, tyúkokat tart, maga takarít és még a füvet is lenyírja (pedig gyermekei mindent szívesen elvégeznének helyette, de ő így érzi jól magát a bőrében), és remek a humorérzéke.
Török Marika 1933. augusztus 25-én jött a világra az akkoriban nehézségeket okozó világgazdasági válság utolsó évében, második gyermekként. Vajon eljutottak édesanyjához a hírek, hogy három nappal azelőtt Zala megyében három napos jégvihar tépázta meg a szántóföldeket? Ha ez a fáma nem is, az biztosan, hogy abban az augusztusban rendezték meg Gödöllőn a cserkész világtalálkozót 46 ország részvételével, tiszteletbeli magyar főcserkész gróf Teleki Pál főszervezésében.
A kis Marika szülei sokat dolgoztak és szeretetben, békében nevelték őt és két évvel idősebb bátyját, Patkós Istvánt, aki felnőtt korában százados lett Szegeden, a Csillagbörtönben. Az édesapa, a kubikos Török Imre 67 évesen hunyt el, míg az édesanya, Patkós Teréz 64 évesen hunyta örök álomra a szemét szorgalmas évei után.
Tor Andrásné Marika leánykorában az Ilona malomban dolgozott, Láposi Ferenc főmolnár irányítása alatt. Ahogy mesélte, akkoriban novembertől februárig vastag hólepel takarta be a tájat és a nyarak nem voltak olyan perzselőek, mint most.
Majd a Nagy Jenő utcában építettek vályogházat férjével, Tor Andrással, akivel 1956-ben házasodtak össze. Ugyanebben az utcában lakott a férj családjának több tagja is, így a túriak csak úgy emlegették ezt a részt: „torfalu”. Vannak, akik még ma is így ismerik. Kemencével fűtöttek. Két bivaly húzta a szekeret, mely a kazal szénát hozta a részükre. Teknőbe mostak, mázolták a földet, s kezdetben egy stelázsijuk volt.
A házasságának évei alatt dolgozott a mezőgazdaságban, a magtisztítóban és fémfeldolgozóban is. 1988-ban vonult nyugdíjba, 55 évesen, ahogy akkoriban a törvény lehetővé tette. Munkaévei alatt és utána is kitűnő egészségnek örvendett és boldogan nevelte két gyermekét férjével. Lánya, Marika 1959. január 2-án született, fia, András 1962. augusztus 26-án. Kedves férje, András 62 évesen hunyt el váratlanul, 1994-ben.
Napjainkban két felnőtt lány, Mariann és Ágnes és két fiú unokája, András és Norbert mellett a dédunokája, a 4 éves Danika hoz sok örömet az életébe. Szívesen olvas családregényeket és nagy kedvence a több ezer darabos kirakó. Büszkén mutatta nekem óriási gyűjteményét. A kérdésre, mi a hosszú élet titka, gyorsan felel: sok munka és mértékletesség. Hozzáteszi: nem kell sokat rágondolni, mi lesz holnap, majd meglássuk, ha belelyukadunk!
Boldog 90. születésnapot kívánunk Tor Andrásné Marika néni!
Kakuk Móni
Fotó: 1. beküldött fotó, 2. Jenei József
