Az alábbi írásunkkal tisztelgünk dr. Imreh Zoltán emléke előtt.
Tisztelt Főorvos úr!
Hat évvel ezelőtt a TÚRI KALENDÁRIUM-ban szerkesztésemben egy írás jelent meg Önről a következő címmel: „Mezőtúrt megszerettük, itt maradunk.”
Úgy gondolom, a betegei, családunk nevében elmondhatom, hogy mi is megszerettük Önt és kedves családját.
Egy csendes, halk szavú, alázatos orvost veszítettünk el. Tudom, hogy sohasem szerette a rivaldafényt.
Elnézést Főorvos úr, de most újra közzétesszük az írást, hogy betegei, Mezőtúr lakossága emlékezzenek, ki volt dr. Imreh Zoltán.
Nyugodjon békében.
Mlinárcsek János
„Mezőtúrt megszerettük, itt maradunk.”
Dr. Imreh Zoltánnal beszélgettem
Pályájáról, családjáról
– 1948. március 17-én születtem Kálnokon (Mezõtúr testvértelepülésén-szerk).
Elemi iskoláimat Kálnokon és Sepsi-köröspatakon végeztem. Középiskolai tanulmányaimat Marosvásárhelyen kezdtem és Sepsiszentgyörgyön fejeztem be.
Érettségi után út- és hídépítő technikumot végeztem, ezt követően a megyei útépítő igazgatóságnál dolgoztam.
Közben harmadszori próbálkozásra felvételt nyertem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet általános orvosi karára.
Egyetemi éveim alatt megnősültem, majd megszületett a kislányom, Imola. Feleségem a gyógyszerészeti karon volt hallgató.
Az egyetem elvégzése után a Máramaros megye felsővisói kórházában kaptam kinevezést, ahol 3 évet dolgoztam a belgyógyászati osztályon.
Ezt követően megpályáztam a Moisei (Majszín) nagyközség körzeti orvosi állását, melyet sikerrel nyertem el. 13 évig dolgoztam itt, amely életem legszebb és legproduktívabb időszaka volt.
1990-ben áttelepültem Magyarországra, Mezőtúr városába, ahol a városi kórház belgyógyászati osztályán dolgoztam 13 évet.
Ezt követően kiléptem a kórházi kötelékből és háziorvosi praxist vásároltam, amelyben a mai napig is tevékenykedem. (2017. október 1-tõl nyugdíjas – szerk.) Feleségem gyógyszerész, jelenleg már nyugdíjas.
1975-ben nősültem és boldog házasságban élünk feleségemmel, Évával immáron 41 éve. Egyetlen gyermekünk Imola, és 3 unokánk van, akik bearanyozzák a mindennapjainkat.
Fanni 6, Sára 4, Bálint 3 éves. Leányom 20 éve a Nokia közgazdásza. Vejem egy izraeli tulajdonú autóipari cég igazgatója.
Visszatekintve az elmúlt 50 évre: küzdelmes, néha nehéz, de boldog évtizedek vannak mögöttem. Csodálatos családom van, akik mindig mellettem álltak.
Majszíni éveiről
Nagyon nagy szeretettel gondolok vissza a majszíni évekre és a nagyközség román lakosságára, akik minket magyarként befogadtak, tiszteltek és becsülnek a mai napig. A tisztelet kölcsönös volt, melyet bizonyít, hogy kb. 10 éve vettem itt egy telket, amelyre egy nyaralót építettem. Ha itt megjelenek, ma is sorban állnak a volt pácienseim vizsgálatra, beszélgetésre a „doktor Zolit” nem felejtették el, pedig már 26 éve elhagytam őket. Tapasztalataink szerint a máramarosi román embernél becsületesebb és tisztességtudóbb nincs.
Magyarországi éveiről
A magyarországi éveimre sem panaszkodhatok, hiszen hamar befogadtak, elfogadtak, atrocitás soha nem ért, tudtommal engem román orvosnak sohasem neveztek.
A letelepülésem idején semmilyen anyagi segítséget nem kaptam és nem is kértem, amit elértem azt mind a munkám eredményének köszönhetem.
Hobbitevékenységéről
Hobbim az ornitológia. Tagja vagyok a Magyar Madártani Egyesületnek. Kirándulunk, túrázunk, sok képet készítek a természetről.
Arról, hogy miért az orvosi hivatást választotta
Igazából mindig a gondolatomban volt az orvoslás, soha nem féltem az injekciótól, az iskolában mindig elsőnek jelentkeztem a védőoltásra.
A körülmények úgy hozták, főleg a szüleim anyagi helyzete miatt, hogy elsőre főiskolát végeztem, majd sikerült bejutnom az orvosi egyetemre. Az ott töltött 6 év életem leggyümölcsözőbb évei voltak.
Szülei tanácsáról
A szüleimtől azt tanultam, hogy ne legyek annyira őszinte és válogassam meg a barátaimat, mert a naivitásom miatt nagyon sokszor visszaéltek a bizalmammal.
Kedves gyermekkori élményéről
Legkedvesebb gyerekkori élményem, hogy a barátommal jártuk az erdõt és azon versenyeztünk, hogy ki talál több fészket és madárfiókát. Innen ered a madarak iránti szeretetem.
Szeretett növényeiről
A szakmámból kifolyólag sok szabadidőm soha nem volt, de a szeretett növényeimre a rendelés után mindig próbáltam időt szakítani, hogy kicsit kikapcsolódjam a fárasztó munka után. Imádom a virágokat. Ezt a vonzalmamat édesanyámtól örököltem, van olyan klemátisz virágom, amely 35 éve van meg és ma is itt virágzik, egyben a kertünk dísze.
Hogy mire sajnálja az időt
A felesleges szócséplésre soha nem tartottam igényt, időpazarlásnak tartom.
Mikor járt utoljára szülőfalujában
Amióta a szüleim elhunytak évente egy alkalommal, halottak napjára hazalátogatok, egyben meglátogatom a testvéreimet.
Milyen terveket sző nyugdíjas éveire
Nyugdíjas éveimre egyelőre kitűzött terveim nincsenek, ha a kollégáim igénybe veszik, akkor szívesen vállalok helyettesítést. Több időt szeretnék tölteni a nyaralómban és az unokáimmal.
Mlinárcsek János
