November 10-én, pénteken délután a „kispirosra” egy olyan csoport szállt fel a mezőtúri vonatállomáson, aminek tagjai más napokon az élet különböző színterein tevékenykednek. Egyaránt voltak köztük idősek és fiatalok, akik se nem rokonok, se nem szomszédok, mégis ezúttal ugyanaz volt a gondolataikban. Kezükben mécsest, virágokat, teleírt lapokat tartottak… s õk mind leszálltak a pusztabánrévi megállóban. Vajon mi végre?
Az ok, ami ezt a csoportot összekovácsolta, 79 évvel ezelőtt történt. Két fiatal férfit lőttek itt agyon 1944. október 7-én, sírjuk ma is a sínek mellett magasodik. Megrendítő volt olvasni dr. Nagy Éva Anna 2014-ben, a Lámpásban leközölt cikkét, melyben válaszokat ad a pusztabánrévi vasútállomásnál lévő sírok mibenlétére „Hetven éve… aki csak segíteni szeretett volna…” címmel. A régi sírköveken két név áll: Jenei István (1905-1944) és Szécsi Gábor (1923-1944). Dr. Nagy Éva Anna a „Mezőtúr állomás története” című összeállítás nyolcadik fejezetében bukkant a rettenetes esemény leírására, melyet Szilágyi Sándor örökített meg Szappanos András beszámolója alapján és emellett megkérte Szűcs Imréné Szécsi Zsuzsannát, az egyik áldozat testvérét, hogy idézze fel azokat a rettenetes napokat. Ebből kiderül, hogy 1944. október 7-én ártatlanul mészárolták le a 39 éves MÁV tisztet és a 21 éves fiatalt. Nem tudni, az oroszok vagy a németek lőttek. A holttesteket napokig nem tudták eltemetni, mert pont mellettük vonultak öt napon keresztül az oroszok, akik szórakozásképp sor tüzelték holtában őket és a cipőiket is elvitték. Miután elvonultak, a pályamunkások is segítettek a családnak széles sírt ásni. Külön akarták fektetni őket, de egymásra estek, azóta is úgy nyugszanak. Jeneiné többször próbálkozott, hogy felnyittatja a sírt, de a Szécsi fiú családja nem engedte. A hivatal megállapította, nincs kút a közelben, nem zavar a szokatlan helyen lévő sír senkit, így a végtelenségig ott maradhatnak. A nyughelyet a leszármazottak mellett lassan harminc éve a Református Kollégium Benkő Gyula Természet-búvár szakkörös tanulói is koszorúzzák az évfordulón, Krizsánné Józsa Piroska szervezésében. Tavaly először bevonták a Vasutas Nyugdíjas klubokat is.
Idén szintén csatlakozott a Túri Olvasókör, a Napsugár Kultúrkör és a Körös-völgyi Természetvédelmi Egyesület. A szomorú évfordulón a sír mellett Kaloczkainé Magdolna olvasott fel visszaemlékezést. Ezután a tragikusan elhunyt fiatal, ártatlan férfiak tiszteletére koszorúkat helyeztek el.
Kakuk Móni
