Egyéb kategória|

Örömmel látom, hogy sok tehetséges fiatal tanul valamilyen hangszeren ebben az elgépiesedett, techno-világban is. Városunkban az intézményes zeneoktatás tudomásom szerint 1896-ban kezdődött. A Református Főgimnázium ekkor vette státuszba Vécsey Artúr zenetanárt, aki 39 éven át oktatta az összes vonós hangszert, sőt cimbalmot és zongorát is. Az ő tanítványa volt Báthory Sándor zenetanár, gordonka művész, aki 1935-ben magánzeneiskolát alapított Mezőtúron. Érdekességként említem, hogy itt tanított – többek között – Erkel Sarolta zongoratanár, Erkel Ferenc dédunokája. 1952-ben a Városi Kultúrotthonban a Szolnoki Zeneiskola kihelyezett részlegeként működött hangszeres zeneoktatás (vonós, fúvós és zongora tanszakokkal), Herbály András vezetésével, aki ekkor még főállásban a Kossuth úti iskolában tanított. 1959-ben önálló intézményként kezdte meg működését a városi zeneiskola jelenlegi helyén, az un. Thőresz-házban. Ennek immár hatvan éve!

A ma már Bárdos Lajos nevét viselő művészeti iskola több jeles eseménnyel köszönti a jubileumi évet. Az első ünnepi hangversenyre 2019. február 22-én került sor a Városi Színházteremben. Ezen az estén a fellépők között találkozhattunk volt diákokkal (Bíró László – citera, Gácsi László – zongora, Major Attila – ének, Karapancsev Kristóf – trombita, Gyuricskó Botond –  marimba),  jelenlegi tanítványokkal (Bán Lőrinc – gitár, Gácsi Éva –  altfurulya, Mihalina Márk – zongora), valamint tanárokkal (Domokiné Dékány Dóra – zongora, Domoki Soma – vibrofon, Papp Gábor –  gitár, Pusztai Katalin – zongora).

Az előadók zömét gyakran halljuk különböző rendezvényeken, a fiatalok fejlődését megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és reméljük a zene továbbra is meghatározó szerepet tölt be életükben. Kiemelnék két fiatal embert, Karapancsev Kristófot és Major Attilát, akiket régen  hallottunk Mezőtúron, éppen ezért nagy kíváncsisággal vártam előadásukat. Kristóf Németországban tanul, remek tüdőkapacitással rendelkezik (emlékezzünk rá, milyen remek úszó volt!) a magas hangokat is és a gyors, bravúros részeket is magabiztosan játszotta. Major Attilának a hangja – Erkel Bánk bánjából a Bordalt énekelte  –  legutóbbi mezőtúri fellépése óta „megoperásodott” és a hangterjedelme is látványosan megnőtt.  Az operákban, hangversenytermekben nincs hangosítás, az énekesnek át kell tudni énekelni a zenekart, a kórust, úgy, hogy az utolsó sorban is jól hallható legyen. A közelmúltban Attila Szegeden és Pécsett kapott jelentősebb szerepeket.

A szép élményeket nyújtó hangversenyt állófogadás követte a zeneiskolában, ahol Herczeg Zsolt polgármester üdvözölte a születésnapos intézményt, majd Karapancsevné Jász Ildikó köszöntötte a régi diákokat, tanárokat, valamint az iskola művészeti munkáját különféle módon segítő támogatókat. Én is szeretettel köszöntöm a 60 éves intézményt és további sikereket kívánok a Mezőtúr és Vidéke olvasóival együtt!

„A művészetben a siketek hallanak, a vakok látnak, a bénák járnak, minden fogyatékosság teremtő és magasrendű erővé válhat.” – Pilinszky János gondolatával ajánlom a zenebarátok figyelmébe egy könyvet, a vak zongorista, Érdi Tamás történetét.  Már a kötet címe is gyönyörű – „Akinek a madarak is Chopint énekelnek”.  A könyv írója Érdi Szabó Márta, a művész édesanyja, a jól ismert Cimbora című gyermekműsorok szerkesztője. Sok-sok érdekes, olykor szívbe markoló, máskor derűjével magával ragadó sorstörténetnek, és nagy emberi találkozásoknak lehetünk részesei. Fekete-fehér fotók teszik élvezetesebbé az élményt, egyik kedvencem a Tamásék esküvőjén készült, ahol két mentora – Kocsis Zoltán és  Vásáry Tamás – fogja közre az ifjú párt. Jó olvasást kívánok!

Berczeli Endre

Close Search Window