Vannak, akik esténként azért kapcsolják át a tévét természetfilmet sugárzó csatornára, hogy könnyebben álomba szenderedjenek. Általában az elgondolást siker koronázza. Viszont a Volt egyszer egy vadvízország című filmet semmiképp nem ajánlom az éjszakai álom hívogatására.
Más esetben a narrátor lassú, vontatott mesélése, az erdők madárcsicsergései hamar elhozzák a szaladgálós munkanap után a vágyott pihenést. Az agytekervények egyre halkabban zakatolnak és talán még az az illúzió is megadatik, hogy a néző nem érzéketlen a körülöttünk burjánzó anyatermészet szépségei iránt. Ezzel szemben ez az alkotás egészen más élményt nyújt: megrendítő, drámai és lebilincselő.
Mezőtúron, Homoki Nagy István szülővárosában, az arTúr Fesztivál keretén belül augusztus 12-én, a Szabadság Moziban ingyenes filmvetítés keretén belül láthatta az érdeklődő közönség 2023 egyik nagy filmes meglepetését.
Habár Szendőfi Balázs majdhogynem egy személyben magára vállalta a 87 perces film megtervezését, fényképezését, vágását, szövegének megírását, az aláfestő zene szerzését és felvételét, nem esett abba a hibába, hogy kizárólagosan a saját véleménye formálja meg a látványos képkockákat.
A kameraszögek azt éreztetik, olyasvalaki készítette ezt a filmet a vizeinkről, az élővilágról, aki egyszerre képes csodálattal szemlélni, halkutatóként elemezni és gondolkodó polgárként elmúlt és jövőbeli döntéseket vizsgálni. A film ettől emellett épp a nem titkolt kritikától olyan mellbevágó és ettől válik kitörölhetetlenné az impresszió, amit ad.
Széchenyi István gondolatával startol a mozgókép, aki mint sok egyéb témában, ebben is megállapításokat tett. Hitel című művéből Gáti Oszkár színművész idéz, aki az egész film alatt a narrátor szerepét tölti be. Viszont tény, Széchenyi észrevételét (miszerint az Alföldön szigorú mederbe kellene terelni a folyókat) hamar tett követte, s kezdetét vette a vidék legnagyobb horderejű átalakítása. Széchenyi István folyószabályozásának következtében a Körösök 248 helyen összesen 546 km-t rövidültek. Természetesen a szándék az volt, hogy a magyarok vérontás nélkül új földterületekhez jussanak, amin élhetnek és gazdálkodhatnak, és sikerük által a haza felemelkedjen.
A társadalom szükséglete a folyóktól kiszámítható vízjárást kíván, de ez nincs összhangban a természet működésével. Ez a téma így újra és újra fellobbanó vitákat gerjeszt, hiszen egyik oldalon az emberek jóléte, a másik oldalon az élővilág védelme áll.
Emellett áthatják a filmet Móricz Zsigmond benyomásai is, aki viszont siratta a sárrét pusztulását.
„A Sárrét Bihar, Békés, sőt a jász és kun vármegyéken terült el, s még ötven évvel ezelőtt az Ecsedi-láppal versengő nagy mocsárterület volt.” Vagy ahogy írja máshol: „A Sárrét maga volt a mese, hajdanán. Sok százezer holdnyi lápmező. Állandó víz alatt, úttalan és megközelíthetetlen táj.” Hamar világossá válik, hogy az író 1935-ös jegyzetei óta kevéssé változott a környék. „Ma már ki van száradva az egész terület. Tizenöt községen mentem át autóval a választások alatt, s legnagyobb meglepetésem az volt, hogy az egész Sárréten nyoma sincs víznek. Száraz, szikár és szikes alföld ez. ”
Európa egyik legjelentősebb vizes élőhelye, a Sárrét valaha megvédte a magyarságot sokáig töröktől, tatártól, mivel biztonságos útjait csak kevesen ismerték. Ennek ellenére művelték a sárréti emberek, tapasztalati tudásuk a vizekről, az őshonos állatvilágról bizonyára sok mai egyetemi professzort kenterbe vágna.
Majd az emberek tiltakozása ellenére a 19. században a hegyekből érkező Körösöket és Berettyót elvágták a tájtól és a Sárrét kiszáradt.
A Sárrét utolsó ma megtalálható része nem fennmaradt, hanem újraképződött. Az Ecsegfalvi tógazdaságban az 1990-es években kimaradt az egyik tó (pénzhiány miatt) a karbantartási munkákból. A sorsára hagyott mederben kialakult az ország egyik legnépesebb gémtelepe és számos más védett faj megjelenése miatt kivívta a természetvédelmi oltalmat.
„A természet még mindig helyrehozható, a tudás is megvan hozzá, csak a szándék hiányzik”- hangzik el a film utolsó ütemében.
Az alkotás két évig készült, a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségének megbízásából. A létrehozás folyamatában kreatív producerként többek között Metzker Krisztina, a KHESZ ifjúsági referense is részt vett. Emellett Bogdány Zoltán, a KHESZ hivatásos halőre és Ábrahám Zoltán, a Körösmenti Vadásztársaság tagja tapasztalataikkal, a vidék érdekes élőhelyeinek ismeretével, feltérképezésével segítettek az alkotófolyamatban. Mindhármukról elmondható, hogy a lelkesedéstől fűtve nagyon sok napot töltöttek szabadidejükben a terepen, évszaktól, időjárástól függetlenül. Érdemes a filmre rá időt szánni, főleg hogy bárki részévé válhat a fotel kényelméből, hiszen a Youtube videómegosztó portálon ingyenesen megtekinthető.
A nagy sikerű mozgóképnek jelenleg a folytatása készül.
Kakuk Móni
Fotó: beküldött kép
