Pusztai Zsolt húsz éve dolgozik a Fazekas Múzeumban és 2008 óta vezeti az intézményt. Ő maga is élő része annak a kultúrának, aminek az emlékét őrzi, kutatja, hiszen mi más is lehetne, mint fazekas. Habár hivatása miatt napjait főként nem a korongon, hanem néprajzi adatok és emlékek vizsgálatával tölti, a kör szélén áll: egyszerre külső szemlélő és a belső szakmai berkek ismerője. 2022 őszén megjelent kötetében 180 színes oldalon mutatja be a mezőtúri fazekasság 300 évének történetét magyar és angol nyelven. Ráadásul rögtön a bevezetőben leszögezi: ez a három részesre tervezett sorozat első kötete. Ehhez a kutatók, néprajzi gyűjtők, és a Túri Fazekas Múzeumban gyűjtött adatok, tárgy emlékeken kívül segítségül hívta a legmodernebb nyomdatechnikát, grafikát és tipográfiát. A végeredmény egy olyan könyv, amit ha kinyitunk, akaratlanul is megsimítjuk a benne büszkén nyújtózó Badár-vázát. Ha pedig véletlenül leejtjük a kiadványt, felsikítunk, azt gondolva, bizonyára összetört benne valami. A könyvhöz 13 múzeum gyűjteményét járták végig és készítettek róluk fényképet, a hozzá tartozó adatok rögzítésével, mint magasság, kor, lelőhely. A többsége először, ebben a könyvben van publikálva. A szerző a felkeresett gyűjteményeket a szerint válogatta, hogy a túriak merre felé kereskedtek. Így elsőként Túrkeve, Orosháza, Szarvas, Békés felé vezetett az útja. A békési múzeumban leltek egy fekete nagy kun korsóra, ami talán új fejezetet nyitott a népi kerámia kutatásában. Korábban Kresz Mária néprajzos ezt az edénytípust úgy azonosította be, hogy ez egy 20-25 literes nagy fülű kanta, ami a víznek hordására, tárolására szolgált. Pusztai Zsolt elmondta, a kötetnek az egyik fontos megállapítása, hogy a meglelt kerámia nem ezt igazolja, így megkérdőjelezi a nagy kun korsó eddigi meghatározását, hiszen ezen a túri 30-35 literes kanta formájú fekete kerámiának a két fülén csecsek voltak, tehát lehetett belőle inni. Hozzátartozik, Pusztai Zsolt jóval korábban megfigyelte azt, hogy a túriak a korsó nevet mindig olyan edényre használták, amiből isznak, nem olyat, amiben vizet tárolnak. Ez helyi jellegzetesség, hiszen sok területen az országban a korsó, butykos, butélia egymásnak, ha jól tetszik, szinonimája. Ez egy jó irány, amin érdemes elindulni- teszi hozzá a megállapítások után. Ezek olyan edények voltak, amiket határjelnek is használtak a földek kiosztásakor, a kimért föld sarkába leásva, akár évtizedekig mutatta a birtok széleit. Humorosan fogalmazva, a méretük miatt illik volt előre köszönni- tette hozzá. Ugyancsak ritkaság és rendkívül értékes az orosházi múzeumból előkerült 19. század végi túri miskakancsó K. Nagy Gábor műhelyéből. A kötet nagy része képes katalógus, ami 14 fejezetben mutatja be a kerámiákat a használat célja szerint, úgy mint régészeti előzmények, feketekerámiák, apróbb használati tárgyak, tejesköcsögök, szilkék és ételhordók, korsók, butykos-korsók, kanták, kancsók, bödönök, kulacsok, butellák, tálasedények, sütő-és főzőedények, valamint gömöri agyagból korongozott fazekasáruk, illetve Badár Balázs és utódai kerámiái. A könyv végén egy kislexikon segít a szakszavak könnyebb megértésében. A könyvhöz kapcsolódik egy netes felület is, a fazekasmuzeum.hu oldalon, ahova felkerülnek a kerámiákhoz tartozó lábjegyzetek, hivatkozások, forrásmegjelölések, folyamatosan frissítve. A kötet igényes grafikai munkáját Körömi Csengének és Asztalos Csabának köszönhetjük.
A könyv a TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2020-01261- VI. Országos Badár Balázs Fazekas Pályázat c. pályázat keretében valósult meg. A kötetet a Mezőtúri Közművelődési és Sport KN Kft. adta ki. Izgatottan várjuk a folytatást, de közben még örülünk, hogy létrejött ez a páratlan kiadvány, mely növeli a túri fazekasság országos hírnevét.
