Barcelona a világ egyik legjobban élhető városa, ahol kultúrák keverednek, mindenféle nemzetiségű ember megtalálható. Ki ne vágyna arra, hogy legalább néhány napot itt töltsön? Ha bárhol meghalljuk a város nevét, egyből tudjuk, hogy igen, ez az a hely, ahová egyszer mindenképpen el kell jutnunk.
A Mezőtúri Református Kollégium 15 diákjának és két kísérő tanárának az Erasmus+ nyertes KA1- LearningMobility of Indivi-duals pályázata ezt lehetővé tette három hétre, 2022.11.28. és 2022.12.18. között.
Három olyan hét, amelynek célja iskolánk rendész és informatikus 10. évfolyamos tanulói számára a szakmai gyakorlat és nyelvtanulás biztosítása volt. A program keretében a diákok egy része munkahelyeken, másik része ugyan homeoffice-ban, de külföldi cégek számára dolgozott. Rendészeinket még az egyik spanyol rendőrőrs is fogadta. Nagyon sok programot kaptunk és szerveztünk is magunknak: Láttuk a La Sagrada Familia templomot (még mindig nincs befejezve), voltunk az FC Barcelona stadionjában, felmentünk a Montserratra, voltunk sok múzeumban: természettudományi, hajózási, börtön, stb. Sétáltunk a Güell Parkban. Szabaduló szobában is játszottunk angolul, a libegőről megnéztük a várost. Mercedes de Jesus volt a kinti segítőnk, akivel csak angolul tudtak kommunikálni a diákok. Vele sétáltunk a Gótikus Negyedben és a La Ramblán. Kinn tartózkodásunkat még különlegesebbé tette, hogy az adventi időszakot kinn töltöttük és láttuk, hogyan készül Barcelona az ünnepre. Erre jó példa az, hogy 6 karácsonyi vásár volt a városban, amiből legalább egyet mindenki látott.
Mivel hazánktól több mint 1800 kilométerre délre voltunk, így a nap később kelt fel, az élet csak kilenckor indult be (ezt nagyon szerettük), és később is sötétedett, így több időnk volt a várossal ismerkedni. Szerettük a sziesztát, amikor mindenki visszavonul pihenni. Furcsa volt látni, hogy a nyüzsgő város hirtelen elcsendesedik. Szállásunk egy biztonságos, csendes negyedben, a Santa Colomában volt, így rengeteget használtuk a tömegközlekedést. Kisvárosi emberek vagyunk, de nagyon gyorsan megértettük a rendszert. Éppen kint tartózkodásunk alatt a város polgármestere csökkentette a tömegközlekedésben az árakat, hogy ezzel segítse a válság által sújtott lakosságot. Nem voltunk még ilyen városban, ahol mindenfelé, a biciklik számára is vannak sávok. Barcelonában csak elektromos buszok járnak, megállapítottuk a diákokkal, hogy ez már komoly dolog környezetvédelmi szempontból is. A diákjaink azt is láthatták, mennyire elfogadóak az ott élők, az utcazenészek felmehetnek a metróra, és kérhetnek pénzt az előadásukért.
Természetesen nehéz volt a diákoknak azt megszokniuk, hogy mi ott egy csapatot alkottunk, és bármelyikünk viselkedése rossz fényt vethetett volna az iskolánkra és az országunkra. Szerencsére ez nem így történt. Nagyon nagy kihívás volt, hogy a kerületben, ahol laktunk, nagyon kevesen beszéltek angolul, de mindent meg tudtunk oldani így is, rengeteget fejlődött a problémamegoldó képességünk is. A munkahelyek esetében, illetve a turistaprogramok alatt természetesen sok angolul beszélővel találkoztunk.
Kaland volt ez mindannyiunk számára, sok diák most repült először, és ilyen hosszú ideig még senki sem volt távol az otthonától. A 16 éves kamaszoknak igazi erőpróba volt ez önállóságból és alkalmazkodásból is. Elmondhatjuk, hogy sokat tanultunk magunkról, a közösségünkről és magáról Barcelonáról is. A három hét nagyon gyorsan eltelt, és amikor leszálltunk Budapesten, a diákok azt kérdezték tőlünk, mikor megyünk újra. Ha mostanában találkozunk, mindig van egy cinkos mosoly, ami arra emlékeztet minket, hogy együtt voltunk három hétig Barcelonában.
Hüse Julianna és Szakony Éva kísérő tanárok