TÖK JÓ!

A Túri Önellátó Kör rovata
Dzsungeltúra

Nagyon Kedves Olvasók!

Korábbi cikkünkben már bemutattuk kis TÖK-kel ütött csapatunk, és ahogy ígértem, ez alkalommal is szeretnénk az elmúlt hetek eseményeiről beszámolni.

A legszuperebb programunk a PénTÖK, hiszen akkor találkozunk, hogy megvitassuk a soros témákat, vagy megnézzük valaki portáját. Mivel február végén még hideg és sötét van már esténként, ezért egy meleg szobában teát és szörpöt szürcsölve próbáltunk nem eltévedni az érdekesebbnél érdekesebb témák dzsungelében, hanem megmaradni az előre megírt vázlatpontok kitaposott ösvényén.

Induló állomásunk adok- kapok városka volt, ugyanis az Adok-Kapok táblázatban vezetjük, hogy ki, milyen palántát, kinek és hányat tervez adni és mennyit szeretne kapni. Nem egyszerű ám ebben a városban, a rejtett kis „Te hogyan csinálod?”,” az meg mégis mi?”,  „A jó, de milyen fajta?” sikátorokban pik-pak el lehet tévedni, de elszánt célra töréssel mindenkit a helyes főúton tartottunk.

Kiérve a városból elérkeztünk a „telepítsünk-e közösen méhlegelőt a városban?”-fennsíkra. Ez egy jó hosszú út volt. Technológiai leírások, fajtaegyeztetések, kapcsolati tőkekutatás és tőkeberuházási megbeszéléssekkel övezett útunkon megállapítottuk, hogy egyikünk sem díszkertész, úgyhogy először kipróbáljuk egy eldugott kis helyen, és ha ott jól tudunk teljesíteni, akkor jövőre több és látványosabb helyeken is kérünk engedélyt a megvalósításra. Szorítsatok! Ha valakit bővebben is érdekel, hogy mi az a méhlegelő, teszünk majd fel információs anyagot a Facebook oldalunkra, meg persze a kísérletről is beszámolunk!

Ezen a ponton már mindenki kellőképpen elfáradt, úgyhogy nem is erőltettük tovább a dolgot, kicsaptam a népet a könyvespolc legelőre, hadd szemezgessenek egy könyvrajongó mezőgazdász gyűjteményéből, de mivel nem szeretem ha könyveimet elfogyasztják, ezért átvonultunk a konyha völgyébe, ahol mindenki megtömhette a bendőjét padlizsánkrémes házikenyérrel. Ahogy a csámcsogások lassultak, kis csapatomat a „Kívül tágasabb” folyó torkolatához vezettem, mondván, hogy innen már egyedül kell hazamenniük.

Az elmúlt hetekben nagy változást hozott még, hogy elindítottuk az Instagram fiókunkat is „turionellatokor” néven, itt a kis pillanatképeinket mutatnánk majd, hátha valaki ennek kapcsán kap kedvet egy kis önellátásra.

Azt is ígértem korábban, hogy mindig csempészünk egy kis ökológiai témát a cikkekbe. A tavaszi nagy ébredés kavalkádjába szépen beleillik a sokszínűség ( külföldiül diverzitás) témaköre. Mire is jó ez az agyon abajgatott szó, ami folyton özönlik az újságcikkekből, próbálják az iskolás gyerekek túltömött agyába még beleszuszakolni és sorra készülnek a romantikus szálakkal megfűszerezett „zöld” filmek Hollywoodban. Gondoljunk csak a kis városkánkra. Élnek benne, orvosok, ügyvédek, tanárok, gyártulajdonosok, mezőgazdászok, de anyukák, takarítók, pékek, gyári munkások, kereskedők, bolti eladók és még ki tudja mennyi foglalkozás egészíti ki egymást és hoz létre egy működő kis városkát. Na de mi történne, ha a városban hírtelen mindenki ügyvéd lenne? Ki fogja megsütni a kenyeret, ki fogja ellátni őket, ha betegek? Mintha lenne egy kertem amiben csak és kizárólag gyönyörű rózsák vannak, de nincs mellettük más növény, ami tápanyagot szolgáltatna, vagy odavonzaná a hasznos rovarokat. Minden növénynek megvan a maga funkciója egy rendszerben és minél többen vannak, annál szebb és stabilabb ez a rendszer.

Kedves Olvasónk, Te próbáltad már megszámolni, hogy hányfajta növény tartozik a fennhatóságod alá? Érdekes lenne kideríteni nem? Ha sikerült, oszd meg velünk!