Múlt-mozaik

80 éve történt a holokauszt…

2. rész

Ha valaha gondolkodott volna valaki azon, vajon volt-e olyan személy, akit perbe fogtak azért, amiket a Mezőtúr és Vidéke újságban leírt, akkor gyorsan tudok válaszolni: egy biztos, hogy volt.

Dr. Kun Árpád országgyűlési képviselő antiszemita cikkeiből a sorozat első részében már idéztem… A következő írását a mezőtúri deportáció végrehajtása után tette közzé, épp ezért is annyira megrázó: „Van egy jó német közmondás: Jeder warum, hat sein darum. (Minden miértnek megvan a maga azértje.) A drámai fordulatokban bővelkedő mai világban a szűk látókörű emberek az eseményeket csupán a legvégső fordulatok alapján mérlegelik, egyéni, érzelmi motívumok alapján. De ha lerázzuk magunkról az elfogultság porát, rájövünk a német közmondás igazságára, és amikor azzal a kérdéssel toppannak elibénk: miért történik ez vagy amaz, – az értelem rögtön rávágja, azért, mert a múltban ez vagy az történt. Itt van például a zsidó-kérdés legújabb fordulata, melyen keseregni láttunk egyeseket.- lehet, hogy a fekete piac megszűnése miatti fájdalomtól. Erre vonatkozólag az az észrevételem, hogy olvassa el minden magyar a „Mártirjaink” című könyvet, melyben a Szamuelli-féle szadista kegyetlenségek vannak feltárva. Ártatlan magyar testvéreink lemészárlását bezzeg nem siratták a mostani könnyezők, legkevésbé a zsidóság.”

Cikkei, elvakult gondolatmenetei rendszerint címlapon szerepeltek, és nem csak a Mezőtúr és Vidéke lapnak, hanem az akkori Egyetértés című újságnak is rendszeres hangadója volt. Részben ennek eredménye lett az 1945-ben kezdõdõ per.

A viharos életű politikus (aki egyik előképe volt Móricz Zsigmond Úri muri c. regényében szereplő Csörgheő Csulinak) heves publikációi után egy évvel számos gondba ütközött. 1945 után az akkor 80 esztendős volt mezőtúri polgármesternek nem folyósították a nyugdíját, majd elkobozták 39 hold földjét. Nem sokkal ezután „népellenes bűntett” miatt eljárás indult ellene. 1945. június 14-én előzetes letartóztatásba helyezték. Két évvel később Farkas Sándor népügyész a nyomozás megszüntetését kérte az illetékes szervektől, de ezt elutasították. Viszont a bíróság elé már nem állt, ugyanis nem élte meg a tárgyalás kitűzött időpontját.

De ki volt dr. Kun Árpád és hogyan kapcsolódott életének történetébe a mezőtúri hegedűzseni, a csodagyerek, akiről Jókai Mór is írt?

Dr. Kun Árpád ügyvéd, polgármester, országgyűlési képviselő 1865-ben született Karcagon. Első feleségétől, Patek Máriától (más helyütt Beszédes Micikétől vagy Patek Helénától) elvált, de született egy gyermekük, ifj. Kun Árpád néven, akit az apja kezdetben nem vállalt fel, sőt hivatalosan törvénytelen gyermek maradt. Egyetlen leszármazottja korának ifjú hegedűzsenije volt, akiről cikket közölt a New York Times. Második felesége Kovács Borbála volt. Otthona a Rákóczi úti régi ÁFÉSZ központ épülete, a mai Munkaügyi Központ mögött megbújó kúria, mely fénykorában a mezőtúri képeslapokon is szerepelt.

Sok éven át és több cikluson keresztül volt a város első embere. Szilágy vármegye tasnádi kerületében országgyűlési képviselővé választották.

Az első világháború után a vizsgálatok során napvilágot látott, hogy szabályellenesen gyűjtött adományokat. 1927-ben elhagyta Mezőtúr városát, Budapestre költözött, és csak bő tizenöt év múlva tért vissza. Távolléte alatt eljutott egészen New Yorkig, ahol részt vett a Kossuth-szobor avatásán 1928-ban. Mezőtúrra visszatérve jelentősen befolyásolta a közéletet.

Talán nem véletlen az sem, hogy részben elfogadott fia, ifj. Kun Árpád hogyan válhatott híressé nagyszerű hegedűjátékával. Muzikalitását bizonyára részben édesapjától örökölte, hiszen dr. Kun Árpád a politikai színterek mellett szívesen próbálta ki magát fiatalon kisvárosi színpadokon, operett szerepekben. Érdekességként meg kell jegyezni, mert kevésbé ismert tény, hogy az 1892-ben született fia két éves korában kezdett zongorázni, négy éves korában beíratták a Nemzeti Zenedébe. A viharos életű mezőtúri politikus utódja első hegedűjét gróf Apponyi Alberttől kapta. Öt évesen már világkörüli turnén hegedült, játszott Brémában, Párizsban, Nizzában, Berlinben, Londonban… Jókai Mór verset írt róla Csodagyermek címmel. Mezőtúron 1905. december 16-án koncertezett. Hat saját szerzeménye jelent meg Párizsban. Egy egyiptomi koncertkörúton halt meg. Mennyiben érintette meg törvénytelen gyermekének váratlan halálhíre dr. Kun Árpádot, nem tudni, mindenesetre tudomásom szerint õ volt az egyetlen leszármazottja, így a vérvonal megszakadt.

Visszatérve előzetes letartóztatásához, a jegyzőkönyv szerint így nyilatkozott cikkeivel kapcsolatban: „Azokat a cikkeket, amelyek Mezőtúron az Egyetértés című lapban megjelentek, Magyarország integritásának a védelmébe írtam.” Dr. Kun Árpád nem csak véleménycikkeket írt, hanem a helytörténet iránt is érdeklődött. Részben Bodorik Sándor: Mezőtúri életrajzi lexikon A-tól Z-ig című könyvéből tudható ez, részben Botyánszky János evangélikus lelkész feljegyzéseiből ismerhető, mely Mezőtúr Város Helytörténeti Gyűjtemény-tárában található. Ebben az 1963. májusában elmondott előadásának jegyzetéből, melynek Mezőtúr 100 évvel ezelőtt és 100 év múlva címet adta, és mely a Múzeumbarátok Körében hangzott el, egy helyütt így fogalmaz Botyánszky János: „Azt mondotta nekem Kun Árpád, a város egykori polgármestere, hogy menjek el hozzá, õ le fogja diktálni nekem a város régi dolgait, eseményeit, érdekes történeteket, amelyeket kívüle senki nem tud, amelyek az ő halálával teljesen el fognak enyészni. Pompás elbeszélő volt, valóságos kis Eötvös Károly,/ mondják, hogy Móricz Zsigmond róla mintázta regényeinek egyik-másik alakját, meg más túri egyénekről is/, jó lett volna, ha eleget tettem volna a felhívásnak, gyorsírással néhány délutánon át le lehetett volna jegyezni az õ emlékeit, élményeit és hallomásait. Nagy elfoglaltságom miatt nem tudtam időt szakítani erre.” Ennek az előadásnak a jegyzetéből közölt a Lámpás honismereti, közművelődési, irodalmi lap részleteket 2015-ben.

Tehát ha arra a kérdésre keressük a választ, hogyan történhetett meg 1944. június 16-án a Mezőtúron nagyobb ellenállás nélkül lezajlott és végrehajtott deportáció, melynek fájdalmas következményeként 229 (de talán ennél több is) mezőtúri zsidó gyermek, ifjú, és idős lelte halálát, meg kell vizsgálnunk azokat, akik a korabeli sajtóorgánumokban hatással lehettek a zsidók megítélésére.

A közvélemény befolyásolásának Dr. Kun Árpád tagadhatatlanul része volt. Amíg Botyánszky Jánost, aki a deportáció óráiban megkongatta a harangokat és később héberül tanulva várta haza reménykedve az életben maradottakat, hősnek nevezhetjük, épp úgy volt antihős dr. Kun Árpád, bár tetteinek súlyát talán életének utolsó napjaiban a szembesülés ellenére sem érezte meg.