Kolozsi Sándor a fotográfiával 1965-tõl foglalkozik. 1979-tõl a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (a mai Aba-Novák Kulturális Központ elődjének) munkatársaként Szolnok fotókultúrájának szervezése töltötte ki a munkaidejét és a szabadidejének jelentős részét is. Megalakította és vezette a Jászkun Fotóklubot, valamint létrehozta a Szolnoki Fotógalériát (2010-tõl Tabák Lajos Galéria). Emellett diavetítők gyűjtésével és fotótörténeti kutatásokkal foglalkozott. E témában országszerte számos előadást tartott és cikkeket publikált. A diavetítő gyűjteményéből többek között 2022-ben Mezőtúron, a Túri Fazekas Múzeumban nyílt kiállítása. Április 20-án, a mezőtúri Közösségi Ház jurta termében Mezőtúr Művészeti Közalapítványának meghívására „Rezdülések” címmel nyílt fotótárlata. A megnyitón beszédet mondott Szűcs Dániel polgármester, aki kiemelte, nagy öröm, hogy Szolnok kitüntetett és elismert polgárát, alkotóját vendégül láthatják és a műveit a mezőtúri közönséggel megoszthatják. A kiállítást Pusztai Zsolt muzeológus nyitotta meg, aki elsőként azt hangsúlyozta ki, hogy a városban sokan érdeklődnek a fotózás technikai és művészeti világa iránt, kiváltképp nagy érték a helyi Impro Fotóklub, ami változó taglétszámmal, de évek óta működik. Majd felidézte Boglár Lajos kulturális antropológus élményét, aki az 1950-es évek elején a brazil őserdőben az indiánokról fényképeket készített. Mint elmesélte, az őslakosok önmagukat viszont látva először haragra gerjedtek, majd miután megnyugodtak, nem tudtak betelni a látvánnyal: azt érezték,”az idő meg lett fogva”. Boglár Lajos ekkor megérezte a saját bőrén, hogy a fotó nem csupán egy technikai vívmány, hanem művészet, éppen az általa gyakorolt hatás mértéke miatt.
Kolozsi Sándor a kiállítás megnyitó részeként egy tárlatvezetéssel személyes élményeit is megosztotta a fotók elkészültével kapcsolatban. Ars poetikájának fontos eleme, hogy szembeálljon a felszínességgel. „Világunk hangos lett. Néha már magunkat sem halljuk és elveszítjük saját gondolataink fonalát, mert a hangos elfed, a halk láthatóvá tesz. Sok minden verseng a figyelmünkért. Könnyű elveszni a zűrzavarban és könnyen válunk magunk is hangossá és kíméletlenné. Semmi sem úgy van, ahogy az első látásra tűnik. A szemnek először hozzá kell szoknia a körülményekhez, hogy meglássa, hol vannak az összefüggések. Amit hallunk és látunk, az csupán a jéghegy csúcsa. A lényeges ez alatt található”- osztja meg Kolozsi Sándor kedvelt szerzője, Ulrich Schaffer gondolatait.
Képeit érzelmi rezdüléseknek tekinti. A mezőtúri tárlat válogatás, makro természetfotók, társadalmi tükrök, transzcendens jelenések, vetülések színek és fények között. Simogató kéz a sírkövön, kanadai erdő, lépcsőre kapaszkodó elszánt kisfiú, elhagyott, fával benőtt, prágai zsidó sír. Pillanatképek világunkból, néhol elegáns humorral fűszerezve, néhol kérdéseket feltéve: hogyan táplálkozhatunk a múltból és merrefelé tart a jövő? Látjuk-e magunk körül a valódi értékeket? Megengedjük-e magunknak a rácsodálkozás élményét vagy belesüppedünk a hétköznapok gondjaiba?
A kiállítás május 20-ig, a Közösségi Ház nyitvatartási idejében megtekinthető.
Kakuk Móni
Fotó: Jenei József
