Egyszer volt, hol nem volt, még az Üveghegyen is túl, volt egyszer egy város, úgy hívták Mezőtúr. Ej de sok kincset rejtett ez a szeglet, s titkokat őrzött, nem is egyet, ezret. A sárba folyt a könny, mint a patak, nyúlt tőle a föld, egyre dagadt. Itt szökött szárba egy égig érő platán, kérge málló, érdes, remeg is talán. Három ága nőtt e fának, s az óta három ágán három madár zeng a határnak. Egyiken vadalma nőtt, másikon ült a zsivány, a harmadikon a vihar után pihent a szivárvány. Ej, de tapsoltak, vidultak a túriak, ha zengett a muzsika, s hogy sóhajtoztak, ha épp nem szólt a citera. Több száz év bánatát ki ismeri, ha ők nem? S az elmúlt nyarak örömét ki dalolná, ha fáj a csend?
Szóval, ha mesét írnánk a három citerazenekarunkról, valahogy azt hiszem, így kezdődne. Akaratlanul is a népmesék szimbolista és nagy tudású világa sejlik fel bennünk, ha őket hallgatjuk. Legyen az a nagyapáink zenéje vagy már kortárs, innovatív muzsika, amivel megörvendeztetnek minket. Nagy büszkeség, hogy Mezőtúron három citerazenekar működik aktívan: a több, mint 50 éve zenélő Szivárvány citerazenekar, a Túri Zsiványok citerazenekar és a legújabb formáció, a friss, ropogós Vadalma citerazenekar.
Nosztalgiával emlegetik az idősebbek, hogy pár évtizeddel ezelőtt cigányprímások zenéltek a túri éttermekben, amivel napjainkban már szinte csak Budapesten találkozhatunk a nagy látogatottságú, turisták által kedvelt teraszokon. Talán a közeljövőben a helyi mezőtúri éttermek, szórakozóhelyek felfedezhetik, hogy a citeraszónak épp olyan varázsa és vendégcsalogató ereje lehetne, mint a hajdani hegedűprímásoknak.
Január végén Csider István, a KÓTA-díjjal kitüntetett citeratanár, művészeti vezető lelkesen mesélt a 2023-as évi citerás történésekről. Hozzáfűzte, a Szivárvány Népzenei Egyesület már megalakulásakor célként tűzte ki, hogy a hagyományápolás mellett minél szélesebb körben ismertté váljon a citera.
Emellett a Szivárvány citerazenekar mindig is arról volt híres, hogy feszegeti a citerázás hivatalos határait. Már az 1980-as években nagy feltűnést keltettek, amikor egy népzenei minősítő versenyen eljátszották Avasi Béla zeneszerző Ver-bunkos a kőszegi órajáték zenéjére című művét, amit Monoki Lajos ültetett át citerára Ez azért is vált lehetővé, mert egyre jobb minőségű hangszerek készültek, melyek már alkalmasak voltak a többszólamú művek játszására. Így már napjainkban készül bőgőcitera, tenorcitera, kontracitera, basszuscitera, megfeleltetve a vonószenekarok hangszereinek. A már hagyományossá vált nyári mezőtúri nemzetközi citerafesztiválon tradicionális, innovatív és unikum kategóriában várják mindig a jelentkezéseket. A legtöbben az innovatív kategóriában mérettetik meg magukat.
A Gyermek és Ifjúsági Citera-zenekarok és Szólisták 23. Túri Találkozóján december 9-én 28 műsorszám hangzott el. Budaörsről, Bajáról, Balmazújvárosról, Köröstarcsáról, Dévaványáról, Csorvásról is érkeztek ifjak, a zsűri 5 Aranypáva-díjat, több arany és ezüst minősítést oszthatott ki. A műsorszámok között a Kárpát-medencétől egészen Kínáig juthatott a néző gondolatban, hiszen a moldvai táncház mellett az egyik zsűritag, Fehér Anikó karnagy, népzenekutató ajánlására a budapesti kínai kolónia tagjainak köszönhetően kínai legyező tánc, és hagyományos kínai zene kápráztatta el a közönséget.
A 2023-as citerás rendezvények támogatói: Mezőtúr Város Önkormányzata, Közösségi Ház, Karcagi Tankerületi Központ, Bethlen Gábor Alapkezelő, Csoóri Sándor Alap, Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, KÓTA.
A Bárdos Lajos Alapfokú Művészeti Iskola citera tanszakán mindeközben telt ház van, Kozma Réka Anna citeratanár szárnya alatt fejlődnek, tanulnak a jövő citerásai, akik ha úgy tetszik, zálogai annak, hogy az elődeinktől ajándékba kapott, gazdag zenei kultúránk és a túri citeraszó még sokáig ne halkuljon el.
Kakuk Móni
Fotó: Jenei József
