Kilencvenöt évvel ezelőtt, amikor a kis Ilonka született, még egészen más képet festett Mezőtúr és vidéke.
1928-ban épült meg a mai mezőtúri Városháza díszes, eklektikus épülete a Hortobágy-Berettyó partján dr. Spett Ernő polgármester ideje alatt. A terveket Spiegel Frigyes és Englerth Károly készítette. Ebben az évben nyilvánították hivatalos ünneppé március 15-ét és leplezték le New Yorkban Kossuth Lajos szobrát 120 ezer ember előtt. Klebelsberg Kuno közoktatási miniszter rendeletére felemelik az egyetemre felvehető hallgatók létszámát. „Egy nemzet felemelkedését a kiművelt emberfők hozzák meg.” Megjelenik Illyés Gyula Nehéz föld című verseskötete. Többek között ezt írja benne 1928-ban:
Didergő bokor koccantja ablakom,
„– Ime a néma táj – mutat a völgyre –, ím őseid hona,
Csüggedt jegenyék őrzik a hegy taraját,
S csak egy elfeledett tűzhely füstje száll a januári híg levegőbe
A szegénység néma áldozása, eloszlik.”
Ebben a januári didergésben született meg 1928.01.19-én Erdei Regina, akit gyermekkora óta Ilonkának szólítanak. Édesapja Erdei Imre kosárfonó és seprűkészítő volt Túrkevén. Együtt hordták a piacra árulni az elkészült termékeket talicskával. Ügyes kézügyessége, szorgalma példaként szolgált Ilonkának. Az édesapa idősebb korában Mezőtúron élt, itt hunyt el 81 esztendős korában.
Ilonka édesanyja, Oláh Regina háztartásbeli volt. Akadt bőven tennivaló, hiszen a kis Ilonkán kívül még kilenc gyermek született a családban. A szorgalmas évek után szép időskorral jutalmazta meg a sors, hiszen közel nyolcvan évig élt ő is.
Ilonka néni a gyermekkorát Túrkevén töltötte, itt végezte el a nyolcosztályos iskolát. Tizennyolc esztendősen már a házasság kötelékébe lépett, 1946.10.16-án ment férjhez Czeglédi Lajoshoz. Munka mellett szakács, cukrász és vendéglátó szakmát szerezett Szolnokon. A befektetett energia megtérült és sikerült elhelyezkednie. A szolnoki Nemzeti Étteremben dolgozott 30 éven keresztül. A karrier hozzájárult a család jó megélhetéséhez, de Ilonka álma, hogy édesanya lehessen, mindennél fontosabb volt. Az első gyermek korai halálának tragédiája után négy egészséges gyermeknek adhatott életet. Férjével, Lajossal, közel hat évtizedig támogathatták egymást és megélhették a legnagyobb örömöt, a tizenegy unoka és tizenkét dédunoka születését. Ilonka néni egyik lánya ma is Mezőtúron él. A munka mellett a legnagyobb öröm számukra mindig az együtt töltött idő volt. A legboldogabb emléke az 50. házassági évfordulójuk, amikor megerősítették a házasságukat a férjével. A megható szertartást a lányuk vezette, ő adta össze őket újra. Nagy ünnepséget tartottak, ajándékként pedig egy debreceni nászutat kaptak.
A kérdésre, „mi a hosszú élet titka?” őszintén felel: „Szeretni és szeretve lenni!”
Isten éltesse sokáig erőben, egészségben Czeglédi Lajosné Ilonka nénit!
Kakuk Móni
Fotó: Jenei József
(A cikk megírásához köszönöm a segítséget a Mezőtúri Református Egyházközség Idősek Otthonának.)
