Bizonyára sok olvasónk értesült arról, hogy március 23-án Szécsi Pál táncdalénekesre emlékezőrendezvény lesz Mezőtúron75. születésnapja alkalmából. Arról talán kevesebben tudnak, hogy Paulina Éva, a Szolnok Megyei Néplap újságírónőkéntZenészballada címmel, 1987-ben kiadott könyvet írt a tragikus sorsú művészről. A szerző ma már külföldön él, de az infokommunikáció világában ez nem volt akadály, hogy a készülő rendezvény kapcsán megkeressük őt egy interjúra. Ebben arról is véleményt formál, szerinte miért dobta el életét Paliolyan fájdalmasan fiatalon…
- Kedves Éva, gondolom, mint korábban a szolnoki szerkesztőségben, így a távolból is tegezhetlek. Kérlek,emlékezz vissza, mi inspirált a Zenészballada megírására?
- Szécsi Pál a kedvenc énekesem volt és ma is az. Nem értettem, hogy valaki, aki ennyire sikeres, sármos, akit ennyien szeretnek, miért dobja el magától az életét? Meg akartam találni a választ, és egyúttal emléket is állítani ennek a páratlan tehetségű énekesnek.De mindez csak formálódó elképzelés volt egészen addig, amíg egy riport kapcsán Mezőtúron találkoztam Fabó Jánossal, aki gyerekkorából ismerte Szécsit, és mesélt róla. Úgy éreztem, hogy ezen a nyomon el lehet indulni és megírni a könyvet. Szécsi Pál Mezőtúron nevelőszülőknél lakott, jóérzésű, rendes családnál, akiktől több szeretetet kapott, mint a Pesten élő édesanyjától, akivel nagyon ritkán találkozott.
- A mezőtúri “szálba” kapaszkodva, hogyan indultál tovább?
- Mezőtúr után Pesten folytattam a kutatást. Az énekes nővére, Kati, és a pályatársak, Aradszky László, Koós János, Ambrus Kyri, Szűcs Judit,valamint Vándor Kálmán (Népszava újságírója, olasz slágerszövegek fordítója) sokat segítettek azzal, hogy felidézték az emlékeiket, és próbálták megfejteni a megfejthetetlent. Amikor elkészült a kézirat, Berkesi András, a híres író bemutatott a Magvető Kiadónál, ők pedig vállalták a megjelentetését.
- Neked kutakodásod közben sikerült közelebb kerülni a sokak által keresett miérthez?
- Valószínűnek tartom, hogy ha Szécsi egy másik korszakban él, nem dobja el magától az életet. Amikor egy öngyilkossági kísérlete után Bánki László, (a Magyar Televízió zenei főosztályának helyettes vezetője) megkérdezte tőle, hogy miért tette, az énekes így válaszolt: “Ha olyan országban élnék, hogy zsebemben lenne az útlevél, akkor kirohannék a repülőtérre és elmennék valahová. Kiszabadulnék innen…” Akkoriban a könnyűzenei életben bizonyos menedzserek és szerzők kezében akkora hatalom összepontosult, hogy a legígéretesebb énekesi pályát is kettétörhették, a tehetség nem számított. Szécsi is ettől félt, úgy érezte, hogy befolyásos “barátok” a sarokba szorítják, és végül mindent elvesznek tőle, pénzt, lakást, és az éneklés lehetőségét is. Ezért lett öngyilkos, a magyar könnyűzenei élet pedig elveszített egy kivételes hangú énekest.
(Paulina Évának további könyvei is megjelentek,szolnoki újságírói évei után 2000-ben elhagyta Magyarországot, azóta a kanadai Vancouverben él lányával.)
Lazányi József
