Hitvallása az őszinte és tiszta szeretet
Interjú Hegyi Anitával, a Moszkvai Magyar Kulturális Intézet igazgatójával
„Közel 9 éve népszerűsítem hazánk csodaszép, értékekkel teli kultúráját Oroszországban, de egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy mindent megmutassunk. 2020 előtt évente 150 programot valósítottunk meg… mindent megteszünk azért, hogy ne hagyjuk az orosz közönségünket magyar kultúra nélkül…” – olvasható Hegyi Anita, a moszkvai Magyar Kulturális Intézet igazgatójának egyik Facebook-bejegyzésében. Ha mondhatok egy személyes észrevételt: Anitát kislány kora óta ismerem, és csodálva figyelem, milyen utat járt be eddig. Nos, ismerjék meg őt a következő beszélgetésből.
- Először is szeretnék Neked boldog új évet, és további sikereket kívánni a jövőben. Anita, kérlek, mesélj magadról néhány mondatban.
Köszönöm szépen, én is nagyon boldog, de legfőképp egészségben gazdag idei évet kívánok minden kedves Olvasónak!
Mezőtúron születtem és nőttem fel. Ebben a városban kaptam meg mindazt az értéket és tudást, ami megalapozta a későbbi jövőmet és a jelenlegi életem. Idén kilenc éve, hogy Moszkvában élek, ahol nap, mint nap a hazámat és a magyar kultúrát képviselem.
- Hogyan kerültél kapcsolatba az orosz nyelvvel? Szerelem volt a nyelv iránt?
Igen, szerelem volt. Minden úgy kezdődött, hogy valójában franciául szerettem volna megtanulni, de pont abban az évben nem indult csoport. Kellett még egy ember az orosz csoportba és én úgy voltam vele, hogy végül is rossz dolog nem történhet velem. És akkor egy új világ nyílt meg előttem, amit egy olyan embernek köszönhetek, aki életem meghatározó példaképévé vált. Ő volt Kresnynákné Erzsébet, Kresi mami. Akik ismerték, tudják, hogy kevés olyan fantasztikus nő, tanár, anya, feleség létezik a világon, aki olyan csupaszív, önfeláldozó és intelligens egyszerre, mint ő volt. Az első év után Kresi mami valamilyen oknál fogva – amit mai napig se tudok, hogy miért – kiszemelt magának és átadta nekem mindazt a szeretet és tudást, amit ő érzett az orosz kultúra és nyelv iránt. Emlékszem azokra a reggelekre, délutánokra, estékre, amit náluk töltöttem..órákon át tudtam hallgatni, ahogy erről a nagymúltú és rendkívül gazdag kultúráról mesél nekem. Minden percét élveztem. Persze mindemellett egy nagyon kemény munka is volt abban, amit együtt elértünk. Amíg a nyári szünetben a többiek a strandra jártak, én minden napom minimum 10 orosz nyelvkönyv társaságában igeragozással töltöttem…
- Oroszország…Moszkva…Magyar Kulturális Intézet. Milyen út vezetett ide, hogy igazgatója légy egy nagyhírű intézménynek?
16 éves koromban jártam először Oroszországban. Miután hazajöttem, mindenkinek azt mondogattam, hogy egyszer diplomataként fogok ott dolgozni, persze csak viccből. Tudod azt szokták mondani, hogy jól gondold meg, hogy mit mondasz ki, mert annak ereje van. Nos nem tudom, hogy ennek az erőnek köszönhetően-e vagy sem, de elkezdtem nagyon erősen hinni abban, hogy kitartással, sok munkával akár nekem is sikerülhet ez. Persze egyáltalán nem volt sima az út. 25 éves voltam, amikor három hónapot gyakornokoskodtam a moszkvai Magyar Kulturális Intézetben. Nehéz három hónap volt, napi öt, olykor három óra alvással. Majd rá egy évre két bőrönddel és egy egyirányba szóló repülőjeggyel elindultam Moszkvába, ahol kezdetét vette a négy évre szóló külszolgálatom. Majd újabb sok munkával, továbbra is kevés alvással J lépésről lépésre, pozícióról-pozícióra haladtam előre.
- Mi a célja munkádnak? Milyen koncepció alapján működtök?
Munkám célja, hogy országunkat minél több ember megismerje és beleszeressen a magyar kultúra sokszínű világába, mint ahogy anno én is beleszerettem az orosz kultúrába. Intézetünk egyfajta hídként jelenik meg a két ország között. Mi pedig hídépítőként azon dolgozunk, hogy ez a híd stabilan, de mégis folyamatosan megújulva utat biztosítson a kulturális kapcsolatok fejlődésének.
- Hogy vészeltétek/vészelitek át a tavaly óta tartó vírusos időszakot?
A pandémia előtt intézetünk évente 150 programot valósított meg Oroszország szerte. Mint ahogy másoknak, nekünk is újra kellett tervezni az évet. Végül április elejétől virtuális térbe helyeztük át tevékenységünket, amely új lehetőségeket nyújtott a magyar kultúra Oroszországon belüli népszerűsítéséhez.
Személy szerint egyrészről nagyon nehezen éltem meg a családomtól való távollétet, az egyedüllétet, másrészről viszont rengeteg új élményben volt részem, hiszen a tavalyi évet a művészek fizikai jelenléte nélkül kellett megoldanunk. Az év során több kisfilmet is készítettünk, amelyekben hol idegenvezetőként, hol néptánc oktatóként jelentem meg, hol pedig egy főzőműsor házi asszonyaként, úgy hogy azért aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy konyhatündér. Szóval nagyon sok tapasztatot gyűjtöttem és aminek nagyon örülök, hogy ezeket a videókat sokan nézik Kalinyingrádtól kezdve, Szibérián át egészen a Kamcsatka-félszigetig és nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, ami valamilyen formában a munkánk elismerése.
- Mi a hitvallásod?
Az őszinte és tiszta szeretet. Legyen szó emberekről, munkáról vagy az életről.
- Tudom, nehéz most célokról beszélni, mégis megkérdezem: mik a jövőbeni céljaid, terveid?
Ez az év sok változást fog hozni az életemben és a munkámban egyaránt. Azt egyelőre még nem árulhatom el, hogy mik ezek a változások, mert picit babonás is vagyok és a jelenlegi világban nehéz lenne bármit is biztosra mondani… Amit viszont tudok, hogy akármerre is leszek és akármit is fogok csinálni, arra fogok törekedni, hogy ugyanolyan szeretettel és kitartással csináljam, mint amit most csinálok.
- Mezőtúron „nőttél fel”, ide kötődsz… milyen érzés hazajönni?
Amikor meglátom a Mezőtúr várostáblát egy kettős érzés jelenik meg a szívemben minden egyes alkalommal. 2016-ban egy év alatt elveszítettem a szüleimet… az irántuk érzett hiány, az elvesztésük miatti fájdalom már örökre bennem marad. Azóta azonban az én imádott bátyámnak két gyermeke született, akik egy új, szeretettel és sok vidám pillanattal teli mezőtúri életet adnak nekem.
Köszönöm a beszélgetést, kívánunk Neked még több kreatív ötletet, céljaid megvalósulását, és büszkék vagyunk arra, hogy egy mezőtúri lány képviseli egy messzi országban a magyar kultúrát.
Miskolczi Adrienn
