Helyi Hírek, Hírek, Kiemelt hírek|

Három csodás nap Északnyugat Magyarországon

A Covid járvány a Henry Dunant Nyugdíjas Klub kirándulásának szervezését is áttette a virtuális térbe. A helyszín kiválasztása is internetes javaslatokkal történt. Végül a Kapuvár, Fertőd, Sopron, Kőszeg, Keszthely, Tapolca, Hegyestű három napos kirándulás lett a befutó. A járvány miatt az időpont is módosult, májusról júniusra. Ezután kezdődött a szervezés érdemi része. Klubvezetőnk pályázatot nyújtott be Mezőtúr Város Önkormányzatához támogatás kérésére. Nagy örömünkre most is pozitív elbírálásban részesülhetett nyugdíjas klubunk, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.

Végre megérkezett a járványügyi korlátozások oldása, s a nyár. Ilyenkor legjobb szabadban lenni, kirándulni, világot látni. Klubtagok és külső jelentkezők részéről is óriási volt az érdeklődés, így az előzetesen lefoglalt buszt nagyobbra kellett cserélni.

De ez az év semmiben sem ugyanaz, mint az előzők. A védettségi igazolványon kívül különböző regisztrációs lapok, nyilatkozatok a szálláshoz, szinte naponta egyeztetés a látnivalók helyszíneivel, hisz folyamatos volt a változás.

Elérkezett a kirándulás napja. A meteorológiai jelentés kánikulai napokat jósolt, aminek kevésbé örültünk. Nem csüggedtünk, azzal vigasztaltuk magunkat, hogy esős időben sokkal rosszabb lenne. Elindultunk a Nagyalföldről a Kisalföldre, hazánk északnyugati csücskébe. A busz kényelmes, klímás volt, rutinos buszvezetővel. Klubvezetőnk – Gellért Edit – a három nap programjának szervezése mellett kimagasló felkészültséggel ismertette velünk a látnivalókat.

A Dunán áthaladva már egyre sűrűsödő széltornyok sokasága vegyült a dimbes-dombos messzeségbe. Elsőként Kapuvár szobrait és a Szent Anna templomot néztük meg.

A”magyar Versailles”-nek nevezett legnagyobb és legimpozánsabb főúri barokk stílusú kastélyt csodáltuk meg Fertődön. Esterházy „Fényes” Miklós életművét, aki az uralkodói udvarokhoz mért rezidenciát hozott létre. Most mi is a „tükrök utcájában” lépdeltünk, ahol udvari karnagya Joseph Haydn volt, s kastélyában Mária Teréziától Goethe személyéig a kor híres emberei megfordultak.

Már delelőn járt a nap, amikor a történelem egy darabkáját képező Páneurópai piknik emlékhelyére érkezve felidéztük az 1989-es eseményeket.

Ahol szembe jön a történelem, ahol cipőnk alatt vezet a Borostyánkő-út – csakis a kékfrankos városa. Megérkeztünk szálláshelyünkre, majd a frissítő zuhany után helyi idegenvezetővel (mivel ez kötelező) kezdtünk ismerkedni a várossal.

A hűség városa – Civitas Fidelissima – címmel büszkélkedő Sopront napokig lehetne csodálni, hiszen hazánk második műemlékekben leggazdagabb települése. Klubvezetőnk Sopron történelmi emlékeiről, gazdag kultúrájáról sok érdekes információval egészítette ki a az építészeti remekeket rejtő város látnivalóit. Emblematikus jelképétől, a 64 méterre magasodó Tűztoronytól néhány lépésre a szent helyek templomai hívogattak bennünket. Az egyik legérdekesebb a Kecske-templom, melyben országgyűléseket, koronázást is tartottak.

A Domonkos templom két tornyával egyedüli a városban. Elsétáltunk a Várkörúton a legendás Széchenyi térre, a kultikus filmek forgatási helyére, ahol egykor a Két-pék tó volt, a Liszt Ferenc Konferencia Központhoz, a Petőfi nevét viselő szecessziós színház épülethez. A vacsorát a belváros kellemes teraszos éttermében fogyasztottuk, kicsit megpihenve visszasétáltunk a kollégiumi szálláshelyünkre.

Másnap helyünkbe jött a városnéző kisvonat, így kényelmesen folytattuk soproni felfedező utunkat. Lépten nyomon szűk utcácskák, árkádos átjárók idézték a múltat. Európa második leghosszabb terén – a Deák téren zakatolt kis vonatunk, ahonnan a kristálytiszta levegőjű Lővérekbe mentünk.

Majd utaztunk tovább Sopronhorpácsra, a 12. századi Árpádkort idéző temploma után, hazánk egyik leggyönyörűbb és leghangulatosabb középkori városába – Kőszegre vettük az irányt. Az Alpok lábánál elterülő kis város főtéri torkolatában méltóságteljesen magasodik a Jézus Szíve plébánia-templom. Lélegzetelállító kívül-belül a templom, egy kis ékszerdoboz a város. Kiránduló csapatunk a szokatlan melegben hűsítő finom fagyival frissült a Jurisics tér műemlékeinek bűvöletében. Második szálláshelyünk a Balaton partján – Keszthelyen volt, ahova klubvezetőnk helyünkbe hozatta a vacsorát.

A következő nap már a Festetics kastély várt bennünket főúri pompájával, kiállításaival, a Balaton fővárosának tartott Keszthely sétáló utcájával. Lenyűgözött mindenkit a sok évszázaddal ezelőtt élt emberek gyönyörű építészeti munkája a Magyarok Nagyasszonya gótikus templomában tett látogatással.

A finom ebédet már a tapolcai medence „fővárosában” Tapolcán fogyasztottuk a megkapó látványt nyújtó Malomtó szomszédságában. Felüdítő sétát tettünk a szomorú füzek övezte tóparton a régi vízimalom, hatalmas kereke hátterével fotózkodva.

Immár harmadik napja csodáltuk hazánk gyönyörű tájait, de a hazafelé vezető úton még a Balaton-felvidék lenyűgöző geológiai képződményét – a gigantikus bazaltorgonákat látni akartuk. A Káli-medence impozáns őrszeme tetejére lépcsőkön feljutva vettünk búcsút a Balaton csillogó víztükrétől, a tanúhegyek sziluettjétől kirándulásunk végén.

Örök élmény a kirándulás, amiért kortól függetlenül érdemes kimozdulni. Minden elismerésünk csapatunk tagjainak a kitartásért, érdeklődésért, klubvezetőnknek a sok-sok szervezésért, idegenvezetésért, a gyönyörű élményért. Önkormányzatunknak, Polgármester Úrnak köszönjük, hogy ebben az évben is finanszírozási támogatást nyújtott, amivel megvalósíthattuk kirándulásunkat. Megtapasztaltuk, hogy kétféle ember létezik – az egyik: aki szeretne Kapuvárra, Fertődre, Sopronba, Sopronhorpácsra, Kőszegre, Keszthelyre, Tapolcára, Hegyestűre eljutni, a másik pedig: aki mielőbb vissza akar térni ezekre a helyekre. Az utóbbiak mi vagyunk: a 40 éves Henry Dunant Nyugdíjas Klub tagjai.

Bányainé Nagy Mária

Henry Dunant Nyugdíjas Klub tagja

Close Search Window