December 18-án elhunyt a Mezőtúron is jól ismert mesterszállási népművelő, könyvtáros, helytörténész, író, a Falufigyelő helyi lap szerkesztője. Igazi alkotó ember volt, akinek élete, sokoldalú munkássága nyomot hagyott a Nagykunságban.
Míves írásai, remek cikkei nagyszerű példái annak, hogy egy helyi lapot is lehet és érdemes szívvel-lélekkel írni és szerkeszteni. Publikációiban egy-egy téma kapcsán általános mai magyar társadalmi, kulturális és erkölcsi problémákat fogalmazott meg. Így vélekedett: Tollamat – az írások minőségétől függetlenül –, minden esetben a felelősségérzet, a tisztázás és a jobbítás szándéka vezette. Hiszek abban, hogy mindannyiunk életében nagyon fontos dolog a szeretet és az alázat, amellyel a világ dolgai és embertársaink felé fordulhatunk. Talán még mindig van út az emberek között – Tóth Árpád gyönyörű szavaival – „lélektől lélekig”. Hiszem, hogy ma is érvényesek Vörösmarty Mihály sorai: „És annyi balszerencse közt,/Oly sok viszály után, /Megfogyva bár, de törve nem, /Él nemzet e hazán.” Büszke vagyok szűkebb vidékünk, a megye, a Nagykunság kulturális értékeire: Györfi Sándor szobraitól a mezőtúri Draskovits Kerámia-gyűjteményen és Dr. Barna Gábor néprajzi könyvein keresztül Serfőző Simon Kossuth-díjáig.”
Emlékét megőrizve, megtörten búcsúzunk.
Kakuk Móni
