dr. Kőműves Lajos, fazekas népi iparművész, jogász és szimbólumkutató
A tél kezdetén elindult a csillagösvényen az elődeihez egy mezőtúri talentum, dr. Kőműves Lajos, aki utolsó éveiben a sötétséggel küzdött. Akik ismerték fiatal korától, mind nagy tudású, olvasott, szerény, precíz, tehetséges alkotónak, kutatónak, jogásznak tartották. Támogatta, aki segítséget kért tőle. Kevés olyan irodalmi mű, néprajzi, történettudományi munka volt, amiből nem tudott volna idézni, és szívesen ajándékozott könyvet fiataloknak, akikben látta a tehetséget. Ezekbe gondolatébresztő mondatokat írt, vagyis inkább rajzolt- hiszen betűiben is ott volt az igény a szépre, a harmóniára, a rendre. Mecénás volt. Tanító. Életével is tanított, halálával pedig akaratlanul üzent. Dr. Füstös Jenővel együtt gyakran elidőztek a filozófia mezsgyéjén. Közös volt bennük, hogy nem csupán a saját boldogulásukat keresték, hanem élt bennük egy eszménykép- egy világról, amiben több a művészet, a tudatosság. Gyakran felidézte, az iparos régen nem arra törekedett, hogy meggazdagodjon, hanem arra, hogy becsülettel vigye a műhelyt és a bevételeiből eltartsa a családját.
Mezőtúron született 1954-ben. Az általános iskola befejezése után, 1968-ban a mezőtúri Dózsa György Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulója lett. Az érettségit követően jelentkezett a mezőtúri Fazekas Szövetkezetbe tanulónak. Tanulótársai Kádasi Éva, Takács Eszter, Tar Erzsébet és Tóth Géza voltak. A fazekasmesterség alapjait id. Varga Gábortól, majd a pár évvel idősebb, az akkor a Népművészet Ifjú Mesterévé lett Gonda Istvántól tanulta meg. Kőműves Lajos sok szakmai fogást lesett el a Fazekas Szövetkezet akkori mestereitől, Csipes Istvántól, Kliment Mihálytól és Busi Lajostól is. 1974-ben tett szakmunkásvizsgát. Ezt követően elsősorban a korongozási technikáját tökéletesíthette. Folyamatosan a fejlődés lehetőségeit kereste. Badár Júliánál és Csibi Ferencnél főleg a fatüzelésű kemencében való égetés módjait tette magáévá. 1978-ban elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. 1979-ben mestervizsgát tett és kiérdemelte a Népi Iparművész címet. Többször vett részt Makovecz Imre vezette tokaji népművészeti alkotótábor munkájában. Kőműves Lajos 1980-ban tagja lett a Fazekas Szövetkezet alkotóközösségének. Ekkor főként zöldmázas, karcolt motívumokkal díszített butellákat, kancsókat készített. Alkotásai között szép számmal találhatóak az erdélyi hagyományok által készített edények is. Elutazott Székelyudvarhelyre, Korondra, Homoródalmásra, hogy motívumgyűjtéseket végezzen. Egy kifejezetten erdélyi formát később szívesen alkalmazott, ez volt a bokály. Ebben az időszakban kezdett kialakulni egyedi stílusa, dr. Szabó László kandidátus szerint az 1980-as évek közepére. Ahogy Nagy Molnár Miklós néprajzkutató fogalmazott, Kőműves Lajos nem a mezőtúrit, az egész magyar népművészetet tekinti forrásnak, emellett nincs véletlen minta, minden jelentést hordoz, információja van. Kedvelt motívumai voltak a csodaszarvas, életfa, kör, madár, gránátalma, liliom, rózsa, tulipán.
Az alkotásai rendszeresen részt vettek csoportos kiállításokon. Láthatóak voltak a munkái Balatonföldváron, Balatonfüreden, Debrecenben, Kunszentmártonban, Békésen, Budapesten, Szentendrén, Mezőberényben, Kiskunfélegyházán, a Zichy-kastélyban, Sarkadon, Cegléden, és a szülővárosában Mezőtúron. 2004-ben Olaszországban, Astiban volt először külföldön kiállítása és egyben ez volt az utolsó is. 1992-ben volt önálló kiállítása a Túri Fazekas Múzeumban és annak állandó kiállításán ma is megtekinthetőek a művei.
Jogászként 1989-ben végzett, a jogtudomány, és az alkotás mellett rendszeresen kutatott. Tudományos munkái megjelentek a Tisicium múzeumi szakfolyóiratban. Gyűjtéseit mai napig forrásnak használják a néprajzkutatók. Nem csak a kerámiákon szereplő motívumok jelentéseit vizsgálta, elemezte, hanem a butellákon megjelenő verseket is. Közel kétszáz db butellaverset gyűjtött össze Kozák Évával , a túri származású fazekassal. Munkáit a tudomány képviselői mellett főiskolai szakdolgozatokban is használták, 1994-ben pl. a Jászberényi Tanítóképző Főiskola egy hallgatója róla írta diplomamunkáját.
Mint ahogy sok mezőtúrinak, neki is nagy törést jelentett a Túri Fazekas Kft. felszámolása. Kézzel írott önéletrajzában fájdalmasan kanyarodnak a betűk: „Felmondó levelemet megkaptam, itteni munkaviszonyom utolsó napja: 2005. január 8. Most tehát állást keresek. Remélem, hogy máshol rövidesen folytathatom valamennyi tevékenységemet.”
Karcagi SZC Mezőtúri Szakiskolája és Kollégiumában 2012-től 2016-ig dolgozott a kollégiumi nevelőtanárként, egészségének megromlásáig. 2016-ban betegségei indokolttá tették rokkantnyugdíjazást. A teljes állásban töltött éveket megelőzően óraadóként szakmai ismereteket tanított fazekas diákok számára.
Nemrégiben, 2021. december 8- án megemlékezésre hívták mindazokat, akik ismerték, tisztelték Dr. Kőműves Lajos fazekasmestert, jogászt, néprajzkutatót. A megemlékezés a Túri Fazekas Múzeum udvarán sok egykori barátot odavitt, még több az otthonában gyújtott gyertyát, morzsolt el egy könnycseppet.
Dr. Kőműves Lajos butelláira karcolt versei titkos üzenetek maradnak a mázon a szépben gyönyörködőknek és nekünk, akik emlékezünk, arra, aki létrehozta: „Ennek a gazdája akármerre megyen, a szerencse mindig véle legyen. Az élet nyári nap legyen előtted, felleg ne borítsa be soha eged. Viruljon életed, mint tavasz virága, örvendj életednek, míg időd van rája.”
Forrás: A Túri Fazekas Múzeum adattárának Kőműves Lajosra vonatkozó dokumentumai.
Kakuk Móni
