| “Ülni az ablak előtt és várni valakit… Alkonyodik. Tudom: a volt volna már sohasem lehet. Ma sem jön, holnap sem. Már sohasem jöhet.” |
In memoriam Dr. Böjthe Lajos
Ismét búcsúzni kényszerültünk… Január végén elment egy sokak által ismert, tisztelt és szeretett gyermekgyógyász és aneszteziológus szakorvos, Dr. Böjthe Lajos.
Főorvos Úr 1996-ban, jelentős szakmai és élettapasztalattal került kórházunk Csecsemő- és Gyermekosztályának élére. A híre megelőzte az elismert szakembert, hiszen ekkorra már többféle egészségügyi ellátásban végzett gyógyító tevékenységet, nevét megye-, de országszerte is ismerték kollégák, betegek egyaránt.
Az itteni munkatársak is szeretettel fogadták, az osztály, a kis betegek, a kollégák, nővérkék az élete részei lettek.
1999 áprilisától volt szerencsém Vele együtt dolgozni, tanulni Tőle, segíteni az osztályra bekerülő gyermekek ellátásában.
Böjthe Főorvos Úr gyógyító tevékenységét mindvégig kimagasló szakértelem, lelkiismeretesség, alázat, nagyfokú empátia, ember- és gyermekszeretet jellemezte. Szerény személyisége miatt rendkívüli tiszteletnek örvendett. Munkatársaival, közvetlen kollégáival mindig kedves, segítőkész és tisztelettudó volt. Soha, senkivel szemben nem emelte meg a hangját.
És nem akart mindenható lenni! Mindig felismerte az itteni szakellátás határait, és bizony, ha szükséges volt, fájó szívvel küldte tovább kis betegeit magasabb szintű ellátást nyújtó intézménybe, ahol mindig érdeklődött az állapotukról.
Főorvos Úr rendkívüli munkabírással rendelkezett. Folyamatosan nyomon követte az osztály munkáját, részt vett az ügyeleti ellátásban is, és ezek miatt mindig biztosította elérhetőségét.
Nagy türelemmel, odaadással tanította az osztályon dolgozó fiatal szakorvosokat.
Az osztályvezetői munka mellett másik szakvizsgájának köszönhetően segítette a műtétes szakmákat az érzéstelenítés – altatás terén.
Az Ő szótárában is ismeretlen volt a „nem” szó. Mindenki bizalommal fordulhatott hozzá, számíthatott a megértésére és a segítségére. Mindig megoldást keresett a problémákra, még akkor is, ha ehhez olykor áldozatot kellett hoznia.
2002-re szinte egyedüli szakorvos maradt az osztályon, és a folyamatos átjárást, a napi munkát, a megszaporodott ügyeleteket megrendült egészsége miatt nem tudta ellátni, ezért otthon, Szolnokon tevékenykedett tovább az otthonápolás és a hospice ellátás területén. Az ezt követő években is fáradhatatlanul dolgozott, és folyamatosan képezte magát.
Halálával hatalmas űrt hagyott a család, a barátok, ismerősök, és a betegek szívében egyaránt.
Ha mindenki csak feleannyi jósággal, empátiával, önzetlenséggel rendelkezne, mint Böjthe Főorvos Úr, nem itt állna a világ, ahol most!
Az angyalok kísérjék a csillagok között!
Kállainé Kovács Ibolya
mezőtúri kórház
