A rózsa nem csupán a virágok királynője, hanem az egyik legősibb szimbólum. Szeptemberben a Badár Balázs konferencián Dr. Nagy-Pölös Zoltán néprajzkutató a négyszirmú rózsáról mesélt, ami megjelenik magyar céhiratokon, úri hímzéseken, festett kazettás mennyezeteken, honfoglalás kori tarsolylemezeken, és Szent László hermájának palástdíszítésén is. De eszünkbe juthat Szent Erzsébet rózsacsodája, Aphrodité szerelme és az is, hogy az alkímiában hétszirmú rózsával jelezték a bölcsességet.
Salánki Anikó számára is titkos csodával bír a rózsa. A rózsa mutatja az utat felmenőihez és Dédikéjéhez. Elmesélte, hogy a Trianon után dédszülei szülőhelyét Szlovákiához csatolták, de ők ebbe nem tudtak beletörődni, mert magyar földön szerettek volna élni. Nem maradt más út, nehéz szívvel a költözés mellett döntöttek. A Dédike nem hozhatott magával semmit, de elrejtett egy rózsagallyat a táskájában. Új életének kezdetén elültette és óriási rózsabokor fakadt belőle, aminek mindenki csodájára járt.
Salánki Anikó tovább viszi ezt az örökséget. Rózsamagokat rejt el novelláiban, ami az olvasó gondolataiban szirmot növeszt, kiteljesedik. Néha humorral, pimaszul, olykor olyat is láttatva, amit nem mondunk ki hangosan, de jól esik olvasni – képes kívülről tekinteni a társadalmi mozgásokra. Tarsolyában van a magyar irodalom ismerete, hiszen évtizedekig tanította Mezőtúron, majd könyvtárosként a kortárs irodalmat is még inkább figyelemmel kísérhette. Nyugdíjasként kezdett a novellaírásba és számos díjjal, elismeréssel büszkélkedhet azóta. Rendszeresen publikál irodalmi lapokban és járja az országot férjével új történetek inspirációiért kutatva.
Október 18-án Pikó Anita beszélgetett vele negyedik novelláskötetéről a Mezőtúri Móricz Zsigmond Városi Könyvtár olvasótermében telt ház előtt. Szűcs Dániel polgármester és a könyvtár dolgozói is virággal, ajándékokkal, gratulációkkal köszöntötték az írónőt.
Kakuk Móni
Fotó: Jenei József
