A viaszveszejtéses bronzöntés õsi technikáját Györfi Sándor Kossuth-díjas szobrászmûvész elevenítette fel. Aki ma alkalmazza ezt Magyarországon, mind a Mezõtúri és a Nyíregyházi Képzõmûvészeti Alkotótelepen sajátította el a mestertõl.
Eredetileg augusztus 7–én vártak minden érdeklõdõt a Takács-tanyára a nyilvános bronzöntésre. Elõtte éjszakáig készítették elõ az eszközöket, másnapra azonban az egyik szobrászmûvész rosszul lett, sürgõsségire került és a covid tesztje pozitív eredményt mutatott. A bronzöntést így halasztani kellett, minden résztvevõ karanténba került. Az egész Alkotótelep menetrendjét felborította ez a sajnálatos esemény, hosszas szervezés után csak szeptember elején folytatódhatott a munka.
A viaszveszejtéses bronzöntés folyamatában a szobrot elsõként viaszból készítik el. Ezután samott, modellgipsz, homok és víz keverékébõl formát készítenek köré egy kalodában. Száradás után elbontják a kalodát és az így kész forma három napig ég a 600 Celsius fokos kemencében, amíg elpárolog, „elveszik” belõle a viasz. Ez egy többhetes folyamat és nehéz pontosan megmondani, mikor kerül sor az utolsó stádiumra, a bronzöntésre, amikor a folyékony bronzot a homokkal körülvett szilárd formákba öntik az elveszett viasz helyére. Hûlés után lehet a bronzszobrot kibontani a formából, ami körülölelte, mint az anyaméh.
Magától nem ölt testet, így a bronzszobor készülésének egyik végsõ fázisában nem elég bábaként figyelni a folyamatot és támogatni a gondoskodó jelenléttel. Külsõ hatásra császármetszéssel születik, de már egyedi entitás – a szobrász valóságlenyomata, egy megdermedt világegyetem… A csillagok tüzesen hullanak alá, s mikor rájuk lelünk, hidegek és aprók.Útjuk végtelen kilométer. Idejük sem emberléptékû. Az üzenetet rejtõ bronzszobor is túléli alkotóját… A mulandóságra és öröklétre egyszerre figyelmeztet bennünket.
Kakuk Móni
Fotó: Szabó Dorina
