Szabó András régi túri házakat és tanyákat ábrázoló, grafikus rajzai
Rendkívül érdekes grafikai kiállítás nyílt meg szeptember végén a Közösségi Ház aulájában „Régi túri házak és tanyák grafikai rajzai, 1. rész” címmel.
Nádfedeles házak, 100-120 éves otthonok, tanyák, ódon kutak… A legtöbb tető alatt ma is élnek, helyenként idős lakókkal, akik emlékeznek azokra, akik hajdan építették őket. A világ változásával ezek a sok történetet magukban hordozó vályogfalak, gémes kutak végleg eltűnnek. Épp ezért döntött úgy Szabó András, hogy grafitot, filcet ragad és megőrzi vonalaikat, elrendezésüket, hangulatukat az utókornak. Az épületek ábrázolása minden esetben pontos, viszont a fák és bokrok tekintetében megengedte magának az alkotói szabadságot. Bár előfordult olyan eset is, hogy a korábban megrajzolt tuja a nyár végére kiszáradt, így már csupán a róla készült rajz emlékeztetett a kivágott örökzöld növény életére.
Az alkotó, Szabó András eddigi életét végigkísérte egy kettősség, ami mégis összekapcsolódik: a múlt tisztelete, ápolása és a jövő jobbá tétele. 2007-ben megalapította a Bodoki Fodor Helytörténeti Egyesületet, melynek ma is elnöke. Megálmodta a Lámpás honismereti, közművelődési és irodalmi lapot, amibe ő maga is rendszeresen, magas színvonalon publikál. Létrehozta az országban egyedülálló Alföldi Téglárium gyűjteményt. Ugyanakkor matematika-rajz-testnevelés szakos tanárként, városi képviselőként nem csupán a felnövekvő generációkra volt hatással, de Mezőtúr fejlődésére is.
Gyermekei tovább vitték a benne munkálkodó tettvágyat, a művészi vonalat. Fia, G. Szabó Hunor dobos, énekes-gitáros dalszerzőt augusztusban az arTúr Fesztivál keretében, a Túri Fazekas Múzeumban hallhattuk feleségével, Németh Jucival. Lánya, Szávai Viktória Jászai Mari-díjas színművésznő majdnem húsz évig volt a Radnóti Színház társulatának a tagja, 2017 óta szabadúszó, a közönség örömére filmekben, tv sorozatokban, színpadon egyaránt feltűnik.
Szabó András elmesélte, 9 éves korában, a csiderbereki iskolában, az akkori tanítónője, Bánó Erzsébet fedezte fel benne a rajztehetséget. Majd a gimnáziumban, Németh Ferencné bíztatására megyei versenyeken szerepelt, ahonnan díjakkal tért haza.
Ezután a rajzolás az egész életét végigkísérte. Egy ízben a Városi Galériában is nyílt kiállítása. Másik nem titkolt szenvedélye, hogy kavicsokból és fákból kompozíciókat alkosson.
Ide megemlítendő javaslat: ha a kedves olvasó a napfényes őszi időben a Petőfi téren sétál, és épp nem rohan sehová, érdemes megnézni a kavicsokból újraalkotott virágállványokat, melyet Szabó András a nyár folyamán adományozott a városnak.
A mostani kiállítás októberben még megtekinthető, de a sok rajz lehetőséget teremt arra, hogy ezután a falakra kerüljön a válogatás 2. része, mely várhatóan novemberben várja a kedves látogatókat.
Kakuk Móni
