Mezőtúr Város Önkormányzata az Üzenet Napja alkalmából városi megemlékezést tartott június 18-án.
Az istentiszteletet követően a Bárdos Lajos Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak műsora részeként Koziel Patrícia altfurulyán adta elő Antonio Vivaldi D-moll szonátájának 1. tételét, majd Koziel Fruzsina zongorán játszotta el Mozart Kontratánc című művét az Evangélikus templomban. Ezt követően a Botyánszky János díj átadására került sor, melyet 2014. évtől kezdődően azon személyek kaphatják, akik a mezőtúri embertársukért vagy embertársaikért való önzetlen emberségről, segítőkészségről tesznek tanúbizonyságot és ezzel kiemelkedő példát mutatnak. 2023. évben a Botyánszky János díjat Pályi János kapta embersége, nagylelkűsége okán, hiszen eddig 158 önkéntes véradásával 474 ember életét mentette meg. A kitüntetéshez szívből gratulálunk. Ezen a napon nem csak a közöttünk élő jótevőkre, önzetlen embertársainkra fordítottuk tekintetünket, hanem emlékeztünk az 1944-es mezőtúri deportáció rettenetére és Botyánszky János evangélikus lelkészre, aki nem maradt csendben azon a napon és harangzúgással kísérte deportált honfitársaink szomorú útját 1944. június 16-án.
Az emlékezéseknek mindig alkalmat és helyet teremtenek a szobrászok műhelyeiből közterekre került emlékművek, melyek időről időre javításra szorulhatnak. Ebben nyújtott önzetlen segítséget az Erdős család, aki a Petőfi úton lévő emlékhelyre új táblát csináltatott. Még 2009-ben a holokauszt mezőtúri áldozatainak leszármazottai, az akkor még életben lévő túlélők és a családtagok kezdeményezték egy, az áldozatoknak emléket állító tábla közterületi elhelyezését az egykori gettó közelében. A kezdeményezést a városi önkormányzat messzemenően támogatta, és a Petőfi téren meglévő szobor mellett kialakította a tábla elhelyezésére alkalmas emlékhelyet. Így 2023. májusában, az emlékhely avatása után 14 évvel az Erdős család ezt a táblát készítette el újra, még tartósabb és időt állóbb formában.
A Botyánszky emlékparkban elhelyezett emlékművön szintén elhalványodtak a betűk, amit Szűcs Norbert térítésmentesen, önzetlenül helyrehozott, hogy méltó módon emlékezhessünk. Mindebben aktív szerepet vállalt Mlinárcsek János, aki még annak idején részt vett az Üzenet napi megemlékezés „megteremtésében”, ami kezdetekben az Emberség napja néven szerepelt.
A gondolataink 1944. június 16-ba repültek vissza, amikor több száz mezőtúri lakost, férfiakat, nőket, gyermekeket tereltek a csendőrök a vasútállomásra, hogy elvigyék őket a szenvedés, a halál felé. Egy bűnük volt a zsarnokok szerint: zsidónak születtek. Éppolyan kegyetlenül bántak ezért az öt éves kisfiúval, mint a nyolcvanéves nagymamával. Botyánszky János evangélikus lelkész egymaga nem tudta ezt megakadályozni, de dacolva azzal, hogy talán kivégzik érte, nem maradt csendben azon a nyári napon… A vonatokra erőszakkal felvezetett családok kiszolgáltatottság felé zakatoló, félelemmel teli útját szomorú harangszóval kísérte… és imádkozva várta őket haza, Mezőtúrra. Szlovák, görög és orosz nyelvismerete mellett héberül is kiválóan tudott, így amikor néhányan a haláltáborokból hazatérhettek, a rabbi halála okán ő maga prédikált nekik héberül. Mezőtúron emlékére 2012-ben állítottak emlékhelyet. Györfi Sándor Kossuth-díjas szobrászművész egy templomot formázó, vörös színű mészkő alapon helyezte el Botyánszky János kidolgozott bronz domborművét. A kő tetején lévő harangon a következő dátum olvasható: 1944. június 16.
Selmeczi Lajos Péter evangélikus lelkész emlékező gondolatai után az emlékezés koszorúinak, virágainak elhelyezése következett a Botyánszky János Emlékparkban.
Majd a megemlékezés folytatásaként a megjelentek a Petőfi téren lévő Holokauszt emlékhelyhez sétáltak, ahol elhelyezhették az emlékezés köveit.
E hely közelében volt a mezőtúri gettó, melyet 1944 májusában zsidó honfitársaink kényszerlakhelyéül jelöltek ki, kötelezve őket otthonaik elhagyására. Emberi méltóságukat sárba tiporták. Megfosztották őket szabadságuktól, otthonuktól, munkájuktól. Nem sokkal később már életüktől is. Az 1944. június 16-án kezdődött deportálás során a mezőtúri zsidóság nagy részét, gyerekeket, öregeket, nőket és férfiakat elpusztították.
Csak pár név azok közül, akik szerepelnek a volt Zsinagóga falán lévő emléktábla másolaton: Altmann Pál, Gellért József, Kohn Piroska, Szőke István, Hajdú Janka, Szinetár Lajos, Márer Sándorné, Erdős László, Weisz Katalin… és velük együtt még több mint 200 honfitársunk nem térhetett haza a munkatáborokból.
Ezen a napok többek között az ő halálukra, elvesztésükre emlékeztek.
Éger Ádám református lelkész imáját követően a jelenlévők és a túlélők leszármazottai az emlékezés köveit helyezték el a Holokauszt emlékhelynél.
Kakuk Móni
Fotó: Jenei József
