S. A: Tibor, egy városban születtünk, mégsem ismerjük egymást, csak egy éve.
B. T.: Igen, itt születtem Mezőtúron, 1965. augusztus 11-én. Mindig büszke voltam rá, hogy országszerte, sőt határon túl is híres volt a túri fazekasság. Édesanyám is kerámikusként dolgozott. Az ő műhelyében töltöttem gyermekéveimet.
S. A: Mégsem a művészetnek ezt az ágát választotta, pedig adottak voltak a feltételek. Mi ennek az oka?
B. T.: Már korán kitűnt, hogy bár szerettem agyagozni, de mégis inkább a papír vonzott, a rajzolás misztériuma.
S. A.: Hogyan alakult később ez a képzőművészet iránti érdeklődés?
B.T.: A grafika vonzott, de első komolyabb műveimet Bencsik Szilveszter tájképfestő hatására készítettem, aki támogatta törekvéseimet.
S. A.: Mégsem járt főiskolára, nem ott tanulta a festészetet.
B. T.: Másképp alakult az életem, hivatásos vadász lettem, talán ezért is, itt ivódott belém igazán a természet iránti tisztelet és szeretet. Munkám mellett sok alkotó táborban vettem részt, ahol neves művészektől lestem el az ecsetkezelés fortélyait, a festékek megfelelő keverését, a gyakorlati dolgokat. Az idősebb mesterek szívesen megosztották velünk tudásukat.
S. A.: Közben teltek az évek, hogy alakult a festészettel való kapcsolata?
B. T.: Megmaradt nemes szenvedélynek.
S. A.: Évekig Németországban élt, mondana erről néhány szót?
B. T.: 2011-ben mentem ki dolgozni. Nem voltak könnyű évek, de festészetem itt teljesedett ki igazán, megtaláltam önmagam. Ehhez hozzájárult még a haza iránti nosztalgikus honvágy is, és az emberek, akiknek fájón éreztem a hiányát. Itt készültek az első, a rám annyira jellemző színvilágú és sejtelmes hangulatú képek. A németországi Plattling városának galériájában több képem látható.
S. A.: Most pedig itthon él, itt alkot.
B.T.: 2022 nyarán tértem haza. Családomhoz így újra közel vagyok, s természetesen folytatom a festést.
S. A.: Nagyon örülök, hogy szerencsés találkozásunknak köszönhetően önálló kiállítását szülővárosának Közösségi Házában rendezhettük meg.
B.T.: Boldog voltam, hogy telt házas megnyitó volt. Köszönöm, hogy Anikó azóta is mellettem áll, egyengeti szakmai bemutatkozásomat. Tavasszal a Monardában Bordács Mónika virágkötő installációi a festményeimmel duóban hoztak létre valami csodálatos-egyedi hangulatot.
S. A.: Nagyon szeretem a képeit, ezért örömmel tölt el, hogy június 16-án Szarvason, a Ruzicskay Alkotóházban szintén én nyithattam meg a kiállítását. Mik a további tervei, Tibor?
B.T.: Teleki Klára egri művészetpártoló segített abban, hogy meghívót kaptam a nemzetközi szinten is ismert és elismert V. Képzőművészeti Utcafesztiválra, nagy izgalommal várom. Az egerszalóki St. Andrea Galéria augusztusi kiállításán is ott lehetek képeimmel.
S. A.: Mit üzenne az olvasóknak?
B. T.: Merjenek az álmaik után menni, képesség, lélek kell mindenhez, de megéri, ha az ember sok örömet okozhat másoknak. Nekem ez a célom képeimmel, az örömszerzés.
S. A.: Köszönöm a beszélgetést, további sok szép képet kívánok, kiállítást, érdeklődő-érző nézőket, akik befogadják a művészetét.
Salánki Anikó
