Még 2009-ben a holokauszt mezőtúri áldozatainak leszármazottai, az akkor még életben lévő túlélők és a családtagok kezdeményezték egy, az áldozatoknak emléket állító tábla közterületi elhelyezését az egykori gettó közelében.
A kezdeményezést a városi önkormányzat messzemenően támogatta, és a Petőfi téren meglévő szobor mellett kialakította a tábla elhelyezésére alkalmas emlékhelyet. A tábla szövegét az önkormányzattal közösen fogalmazták meg. A túlélők és a leszármazottak hálásak azért, hogy Mezőtúr városa évről évre megemlékezik zsidó származású lakosságának meghurcoltatásáról és ismételten elismeri, hogy elpusztított zsidó polgárai a méltatlan üldöztetést megelőzően sokat tettek Mezőtúr város iparának, kereskedelmének és kulturális életének fellendítéséért. A szomorú eseményre való megemlékezéskor nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik a vészkorszak idején sem tagadták meg zsidó barátaikat, s akik tiltakozni mertek, még ha csak szimbolikus módon is, a zsidóság haláltáborokba hurcolása ellen. Ezért ezen alkalmakkor a leszármazottak koszorúzással emlékeznek meg Botyánszky János egykori evangélikus lelkészről. A túlélők és a leszármazottak úgy vélik, a múlt emlékének ápolása közös feladatunk, és ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, soha többé ne legyen lehetséges, hogy bármilyen megkülönböztetés alapján embereket üldözzenek, öljenek meg.
Az eltelt évek alatt a táblát nem kímélték a természet erői és a felirat már nehezen volt rajta olvasható. A Budapestre került Erdős család ezért úgy döntött, új táblát készíttetnek. 2023. május 25-én az emlékezés fájdalmas felirata a Holokauszt emlékművön a végleges helyére kerülhetett.
Az időzítés nem véletlen, hiszen így a június 18-án megrendezett, Üzenet napi városi megemlékezésen már minden résztvevő a felújított alkotás elé helyezheti az emlékezés köveit és virágait.
1944. június 16-án több, mint 200 mezőtúri lakost bevagoníroztak és munkatáborokba vittek. A többségük sohasem tért haza. A házaikat hazaérkezésükig kifosztották vagy kisajátították… Botyánszky János (1934-1976) evangélikus lelkész, ha egymaga megakadályozni nem is tudta a deportálás rettenetét, de nem maradt csendben azon a napon… a vonatokra erőszakkal felvezetett családok kiszolgáltatottság felé zakatoló, félelemmel teli útját szomorú harangszóval kísérte… és imádkozva várta őket haza, Mezőtúrra. Szlovák, görög és orosz nyelvismerete mellett héberül is kiválóan tudott, így amikor néhányan a haláltáborokból hazatérhettek, a rabbi halála okán ő maga prédikált nekik héberül. Mezőtúron emlékére 2012-ben az evangélikus templom mellett szobrot állítottak. Györfi Sándor Kossuth-díjas szobrászművész egy templomot formázó, vörös színű mészkő alapon helyezte el Botyánszky János kidolgozott bronz domborművét.
Ehhez kapcsolódva felhívást intézek a kedves Olvasókhoz. Ha a családi legendárium őriz az 1944-ben történt mezőtúri deportálással kapcsolatos emléket és Ön szívesen megosztaná ezt, akár fájdalmas, akár reménykeltő, várom az ujsag@mkskft.hu email címen vagy az 5400 Mezőtúr, Szabadság tér 17. postacímen.
Kakuk Móni
