100 éves a Városi Színházterem
A Mezőtúr és Vidéke újságírója, Kakuk Móni kért meg, hogy írjak a Városi Színházterem múltjáról, ami áprilistól megújulva, kibővült funkcióval, moziként is várja a közönséget. A városképet meghatározó épület 100 évvel ezelőtt, közadakozásból épült, az iparosok és kereskedők egyedülálló összefogásával.
Visszaemlékezésemben a Mezőtúri Ipartestület története című kötetre támaszkodom, melyet a helybeli Borbély-nyomda jelentetett meg, 1925-ben. Abban az időben 676 bejegyzett iparos állt a lakosság szolgálatára, akik a Mezőtúri Ipartestületbe tömörülve képviselték érdekeiket. Érdekességként említem meg, hogy 79 csizmadia és 61 cipész készítette és javította a lábbeliket, 52 fazekas korongozta az agyagedényeket, 36 asztalos gyártott bútorokat, 58 kovács patkolta a lovakat és gyártotta a fém portékákat, 24 női- és 46 férfiszabó készítette a ruhákat. Nagy becsülete volt a szakmát tisztességgel, hozzáértéssel művelő embereknek.
Az ipartestület a Zöldfa (ma Petőfi) utcában, az általunk Művelődési Központként ismert épület helyén működött, egy erősen felújításra szoruló házban. Éveken át téma volt, hogy új székházat építenek, már a tervek is elkészültek, a különböző szakipari munkákra is megtörténtek a helyi vállalások, azonban az I. világháború átírt minden elképzelést. A város lassan tért magához, de 1921. júniusában Csúth Imre egyesületi elnök felhívással fordult az iparosokhoz az építkezéshez szükséges pénzügyi alap előteremtése érdekében. Idézek az adakozásra buzdító felhívásából: „Amidőn az Önök bizalmából az ipartestület élére kerültem, eltökélt szándékom már akkor az volt, hogy minden iparos és kereskedő társam figyelmét felhívjam arra, hogy gondolkozzék egy kissé afelett, ugyan mi történik, ha egyszer az a fejünk felett lévő rozoga épület úgy lenyövik, hogy még papírral sem lesz érdemes letakargatni és ami úgyszólván állandó adó a testületen, mert a legkisebb szél is leszórja és mindig új költséget von maga után… Én pedig azon vagyok, hogy szerény tehetségemhez képest segítsem az ipartestületet a haladás útján, de ne tévessze szem elől senki, hogy én csak egy ember vagyok, aki a maga segítségét is a többi támogatásával végezheti, vagyis, ha mindenkiben megnyilvánul az ipartestület iránti szeretet és áldozatkészség, hogy már egyszer teljesedésbe mehetne a már talán mindenkinek több esztendős vágya: hogy felépíthetnénk az „Iparosok és Kereskedők Otthonát”.
Az elnök úr nagyvonalúan 1000 korona felajánlásával indította el az építési alapot és nagyon sokan társultak hozzá kisebb-nagyobb összeggel, végül készpénzben 120 ezer korona gyűlt össze, anyagban, építési munkák végzésében pedig 463 ezer korona hozzájárulást tettek a mezőtúri iparosok. Az építkezés tervezett költsége: 1.120.000 koronára taksálták, a hiányzó 500.000 koronát egy mezőtúri banktól hitelezték.
A tervezet szerint: mindenek felett építeni kell egy nagytermet, mely közgyűlések, táncos rendezvények tartására is megfeleljen és lehetőleg „fölénnyel bírjon” minden más helyi nagyterem fölött; ez azonban csak úgy lehetséges, ha nagysága mellett minden más hozzá szükséges mellékhelyiséggel fel van szerelve, szükséges tehát még színpad, két öltöző, ruhatár, esetleg pénztár és étkező vagy ivóhely.
1922. április 2-án megtartották az alapkőletételt és bő fél év múlva már átadásra került az épület.
„A Mezőtúri Ipartestület nagy áldozattal felépített székházának elkészítése alkalmából 1922. év október 8-án felavató ünnepélyt rendezett, mely méreteiben nagyszabású és erkölcsi tekintetben lélekemelő és tanulságokban gazdag volt. Megjelent az ünnepélyen dr. Rácz János nemzetgyűlési képviselőnk, Pálfi Dániel, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke, több nagyiparos Budapestről, a szomszéd városok ipartestületeinek képviselői, városunk elöljáróságának küldöttei és oly nagyszámú ünneplő helyi iparos közönség, hogy a székház díszes nagytermét és a többi helyiségeket zsúfolásig megtöltötték. Lendületes ünnepi beszédet mondott az ékes szólású polgármester, dr. Spett Ernő.
Az Ipartestületi Székházban élénk társadalmi és szervezeti élet folyt 1944-ig. A nagyteremben színpadi estekre, színi előadásokra került sor, szinte minden hónapban tartottak vacsorás zenés-táncos esteket. Emellett folyamatosan látogatható volt az olvasóterem, a biliárd klub, a kártyaszoba.
A II. világháború hatalmas pusztítást végzett Mezőtúron is, az ezt követő társadalmi változások átrendezték az iparos családok életét is.
Száz év távlatából is szeretném hálánkat és megbecsülésünket kifejezni nagyszerű elődeinknek, azért, hogy a város központjában, példaértékű összefogással, pénz- és természetbeni adományokkal, önkéntes munkavállalással megépítették a közjót szolgáló színháztermet, mely bizony napjainkra nagyon megérett a belső felújításra. Karakteres homlokzata a Petőfi út ékessége, melyen ma is ott látható a díszes kerámia csík, amit még az „Öreg” Badár Balázs fazekasmester készített, adakozó iparosként.
Összeállította: Berczeliné Boldog Mária
(A következő lapszámokban a Városi Színházteremhez kapcsolódó színjátszó életet idézzük fel az 1950-60-as évekből, majd a rendszerváltást követő évek eseményeiből csemegézünk.)
