Mezőtúr Város Önkormányzata a II. világháborús bombázás mezőtúri áldozatainak és a Szovjetunióba elhurcoltak emléknapja alkalmából rendezett városi megemlékezést szeptember 1-jén.
Tuba Ferenc, a Karcagi Szakképzési Centrum Teleki Blanka Gimnázium, Technikum és Kollégium történelemtanára megrendítő beszédében felidézte a mezőtúri történéseket. Ebből osztunk meg egy részletet a kedves Olvasókkal:
„Pap István, városunk történésze a történeti levéltár tudományos munkatársa 2010-ben „Csendőrségi jelentés Mezőtúr bombázásáról” címmel a Mezőtúr és Vidékében publikálta kutatásait. A Magyar Országos Levéltárban őrzött iratok alapján 1944. szeptember 1-jén Mezőtúr városra körülbelül 100 bombát dobtak. Ezek szerint 19 fő meghalt, 45 fő megsebesült, közel 100 ház megrongálódott. Kerekes András csendőr főtörzsőrmester, Turcsányi János csendőr főtörzsőrmester felesége és egyik gyermeke meghalt. A csendőr laktanyát találat nem érte, az állomás és a járásbíróság épületét több bomba megrongálta. A lakosságot géppuskával lőtték. Három bomba nem robbant fel. Ez a jelentés a halálos áldozatok számát több, mint 40 fővel, a sebesültek számát közel 150 fővel alulbecsüli. Nem ír a vasúti híd megsemmisítéséről, a Csokonai úti óvoda és a Kossuth úti Iskola felrobbantásáról. A támadás erejét túlhangsúlyozza, a veszteségeket pedig alulbecsüli. A 80-as évektől kezdve, amikor már tárgyilagosabban lehetett szólni Magyarország II. világháborús éveiről Bodoki Fodor Zoltán Zsigmond, Bene András, Csipes Antal, Bodorik Sándor, Kiss Imréné Mikes Éva más megvilágításba helyezték az eseményeket. (…) A korabeli anyakönyvi kivonat szerint 56 mezőtúri és 3 túrkevei lakos halt meg. Az ezt követő napokban további 7 mezőtúri és 2 abádszalóki lakos vesztette életét. Összesen 68 fő. A sebesültek száma közel 200 fő, akiket a hadikórháznak átalakított Teleki Blanka Leánygimnáziumban ápoltak. A vasúti híd megsemmisült, a pályaudvart bombatalálat érte. A két híd közötti városrész súlyosan károsodtak. 1944. szeptember 1-e pénteki nap volt. Piaci nap. A kora délelőtt mozgalmas életébe beleüvöltött a sziréna. A Városháza előtti piac megbolydult. Volt, aki menekült és volt, aki közönyös nyugalommal nézte az elvonuló repülőket. Sokszor volt már a városban légiriadó. 10-11 óra környékén a város felett elvonult a támadó légierő három rajban. Sokan kimentek az utcára, számolták a csillogó gépmadarakat, és nyugalommal konstatálták, a légiriadót lefújták. Ekkor a repülők váratlanul visszafordultak és szórni kezdték a bombákat a vasút környékén. Az amerikai légierő B24-es nehézbombázói 55 tonna bombával a fedélzetükön célba vették a várost. A szemtanúk szerint nem csak bombákat szórtak a két híd közötti városrészre, de géppuskatüzet is nyitottak a szalmát szállító szekerekre és a határban dolgozó emberekre. Eltűnt a Csokonai úti Óvoda. Gyerekek még nem voltak, de az óvónő és a dajka életét vesztette. Számos ház helyén csak bombatölcsér maradt. Családok vesztették életüket. Székes út 8. szám. Tóth Sándorné Csordás Eszter 33 éves anya, 8 éves Erzsike, 6 éves Sanyika és 2 éves Ilonka nevű gyermekeivel halt meg. Kossuth út 68. Turcsányi Jánosné Szabó Amália, 48 éves anya, 15 éves János és 13 éves Ernő nevű fiával vesztette életét. Az áldozatokat vasárnap temették. A Felsőrészi temető halottas háza mögött egymás mellé helyezték a roncsolt holttesteket. (…) A koporsókat a Hősök temetőjében közös sírba helyezték a Névtelen katona szobra előtt. Az 1703-as labancmészárlás után, ahol közel 100 anya és gyermeke vesztette életét, ez a város második legtöbb áldozatot követelő tragédiája.”
A beszédet követően a Túri Olvasókör Egyesület emlékező műsora következett, majd a történelmi egyházak képviselői mondtak imádságot. Ezután a kegyelet, az emlékezés koszorúinak, virágainak elhelyezése következett a II. világháborús emlékműnél és a Városháza falán lévő emléktáblánál, amelyet az 1945-ben Mezőtúr városából a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékére készítettek.
Kakuk Móni
Fotó: Jenei József
