Beszélgetés Kézsmárkiné Aszódi Andreával
Állandóság a változó világban Mezőtúron az Aszódi Kisáruház. Hisznek a régimódi értékekben és az élő kapcsolat erejében, ami versenyre kelhet az internet előre törésével, a web áruházakkal is. Kiállnak a magyar termékek mellett immár 24 éve. Tavaly karácsonykor a két szülő, Aszódi Tiborné Zsuzsa és Aszódi Tibor elvesztésével megtörtek, de lányuk, Andrea és a kezdettől ott dolgozó munkatársak továbbviszik az álmot.
Egy üzlet, ami talpon maradt a 2008-as gazdasági világválság idején, a világjárvány napjaiban és most is szembenéznek, velünk közösen az előttünk álló bizonytalan jövőképpel. Egy dolog ad számukra erőt, hisznek abban, hogy Mezőtúron szükség van egy ilyen széles termékpalettájú kisboltra, ahol sokféle dolgot lehet kapni és hisznek a magyar termékek minőségében. Kézsmárkiné Aszódi Andreához tértem be egy beszélgetésre az egyik legrégebbi mezőtúri üzletről, aki csillogó szemmel, szenvedélyesen mesélt nekem.
K.M.: Hogyan kezdődött minden?
Kézsmárkiné Aszódi Andrea: Édesanyám volt az első igazi kereskedő nálunk, de ha visszagondolok, nagymamám is kereskedett a háziasszonyi teendői mellett. Amit megtermelt fölösleget, eladta a piacon és én kislányként vele tartottam. Édesanyám már 14 éves korától ezt tanulta és mindig képezte magát később is. Aztán az ÁFÉSZ nagyáruházban dolgozott a méteráru, kötött áru, rövidáru részlegen. Amikor 1990-ben a Telekiben leérettségiztem, épp rendszerváltás történt és új lehetőségek jöttek. Mégis kevesen mertek belevágni. Mi úgy döntöttünk, kibérelünk egy butikot a nagy áruház emeletén. Az volt a neve az első kisboltnak: „Kristály-üveg-porcelán”, és ezen termékeket az Amfóra nevű üveg nagykereskedéstől vásároltuk. A kereskedelem mindig nagyon érdekelt, így nem volt kérdés, hogy elindultam az utamon, ami egyben a családom jelene és jövője is volt.
K.M.: Közülük ki a legfontosabb példakép?
Kézsmárkiné Aszódi Andrea : Az édesanyám volt a legfőbb példaképem. Szerette a vásárlókat. Ha röviden kellene összefoglalnom ezt: mindene volt a bolt!
K.M. : Az elsõ kisbolt megalapítása után mi történt?
Kézsmárkiné Aszódi Andrea: Másfél-két év múlva a Dózsa György úton volt egy régi üveg-porcelán bolt, ahol a Szappanos Feri bácsi és Valika néni dolgozott. Ők nyugdíjba mentek és ki lehetett bérelni a helyet. Úgy döntöttünk, belevágunk nagyobb árukészlettel. Nagyon sok magyar termékünk volt. Hozzáférhető volt a Hollóházi porcelán, a Zsolnay porcelán, ráadásul megfizethető áron. A bonyhádi zománcgyárból érkezett a kiváló minőségű edény. A salgótarjáni üveggyárból az üvegáru. A fő profilom mindig az volt, hogy főként magyar termékeket kínáljunk. Mellé érkeztek német porcelánok, cseh, szlovák kristályok, üvegáruk, kiváló minőségben. Ez a bolt 1992-tõl 1998-ig működött. Közben még ezzel párhuzamosan 1993-ban megnyitottuk a Dózsa György úton a játékboltot, amit édesanyám vezetett. Tehát ekkoriban három üzletünk volt a városban, mert 1998-ban megvettük a Kossuth téren a mai Aszódi kisáruházat, ami korábban autószalonként működött. Édesanyám játékokat, lakástextileket, méterárut, rövidárut, függönyöket kínált. A néniknek, bácsiknak kellettek a cipőfűzők, a varráshoz az eszközök, apró, hétköznapi tárgyak és gyönyörű textilek mind másért fontosak. Egy ideig egymás melletti boltban dolgoztunk. Közben édesapám, Aszódi Tibor is kereskedővé vált a téglagyári évek után. Amikor várandós lettem a fiammal, Fecóval, édesapám helyettesített. A karácsonyi forgalmaknál még a férjem, Kézsmárki Feri is beállt a pult mögé. Úgy döntöttünk, az üvegboltot bezárjuk és két saját üzlet helységben elfértünk. Édes-apám átjött hozzánk az Aszódi kisáruházba.
K.M.: Milyen csapattal indult a kisáruház és napjainkra milyen termékekkel foglalkoztok?
Kézsmárkiné Aszódi Andrea: A kezdőcsapat megmaradt. Pályiné Szűcs Juli, Bíró Anikó és Pályiné Papp Erzsike azóta is itt dolgoznak, illetve új fiatal kolléganőnk, Szemes Diána is a csapatot erősíti. Annamari és Mariann pedig anyai feladatukat látják el. A Juli, Böbi és Anikó már édesanyámmal is együtt dolgoztak és tanultak tőle. Olyan árukészletet igyekeztünk kialakítani, ami magyar gyártóktól származik. Van erdélyi, felvidéki magyar beszállítónk is. Szegedi cégtől rendeljük a paplanokat, párnákat. Többségében a függönyök is magyar vállalkozásoktól származnak. Sajnos a kínai árut sem tudjuk kiküszöbölni, mert valami már csak ott gyártanak, például a porcelánt. Egyrészt megszűntek a nagy hazai porcelángyárak másrészt a Hollóházi és Zsolnay nagyon drága lett, magas kategóriát képviselnek. Így tányérokat, poharakat Törökországból és Kínából tudjuk behozni, a kristálypoharakat Lengyelországból. Bevezettük a magyar fehérneműket, pizsamákat. Ezeket Debrecenből, Győrből, Kalocsáról hozzuk precíz készítőktől. Igaz, az anyaguk külföldről származik, mivel nincs magyar textilipar, de itthon remekül megvarrják. A magyar termékeket helyezzük előtérbe, de nehéz lépést tartani a kínai üzletekkel. A kisáruházban 2022-ben édesanyámtól átvettük a játékok forgalmazását is. Holland, német licences termékek mellett magyar játékgyártó termékeit is forgalmazzuk, ami bevizsgált, biztonságos, minden előírásnak megfelel. A Dózsa György úti bolt 2020-ig üzemelt. Mikor elkezdődött a covid járvány, bezártuk, mert féltettük a szülőket. Nagy feladat hárult ránk. Annak a boltnak a teljes árukészletét áthoztuk az Aszódi kisáruházba. Próbáltunk igazodni a vásárlói igényekhez a járványhelyzet alatt is. Ez az időszak igénybe vette a vásárlók türelmét és a mi energiáinkat is. Azóta a Dózsa György úti üzletet nem látom gazdaságosnak, hogy megnyissuk, ezért értékesítés alatt áll.
K.M. A covid járvány aztán elvitte a boltból a két legdrágább kincset…
Kézsmárkiné Aszódi Andrea: Édesanyámat, édesapámat elvesztettem 2021 decemberében. Édesanyám karácsony előtt 3 nappal, édesapám szilveszter után 1 héttel hunyt el. Mindketten covid-áldozatok. A vásárlók érezték, hogy baj van már akkor, mikor senkinek sem mondtuk. Igyekeztünk karácsony előtt ezzel senkit sem terhelni, tartottuk magunkat. Utána nagyon sok városlakó jött és éreztették, hogy velünk vannak. A város lakosságának ezért nagy hálával tartozunk. Kitartottak mellettünk, jöttek. Nem megijedtek és elfordultak, hanem támogattak.
K.M: Melyik idõszak volt a legsikeresebb az Aszódi kisáruház történetében?
Kézsmárkiné Aszódi Andrea: A 90-es évek nagyon jó volt, rengeteget dolgoztunk. Árudömping volt. Kinyílt a piac, bővebb árukészlet lehetett. Olyan volt akkor, mintha minden lenne. Aztán 2008, a válság, nagy mélyrepülés volt. Sem vásárlóerő, sem fizetőképes kereslet nem volt. Begyűrűztek a hitelek, megemelkedtek a kamatok, 30-40 %-os forgalomesés volt egyik hónapról a másikra. Mindig előre dolgozunk. Ha valami gyorsan változik, nagy levegőt kell vennünk és újra kell terveznünk. Napjainkban az áremelkedés, az energiaszámlák, az infláció kihat a kereskedelemre. Decemberig még bizakodó vagyok. Viszont januártól még nem látom, mi lesz. Bízom abban, hogy a magyar termékekkel előnyben leszünk. Amíg udvariasak, segítőkészek vagyunk, addig szívesen jönnek a vásárlók. Fontosak az emberi kapcsolatok. Mi ezt tanultuk édesanyámtól, a régi kereskedőktől, ÁFÉSZ-es dolgozóktól, Túróczi Ica nénitől, Molnár Zsuzsa nénitől, Borbiro Sanyi bácsitól, Szabóné Éva nénitől. A vásárlók a bevásárlóközpontokban megszokták, hogy senki se szól hozzájuk, nézelődnek, ezért ezt is hagyni kell. De aranyos példa erre, hogy a mezőtúri vízparti nyaralókba sokan lejárnak nagyvárosokból, akik betérnek hozzánk nyáron is és hamar rájönnek, hogy hopp, itt lehet beszélgetni, kérdezni. Jönnek Tiszaföldvárról, Mesterszállásról, Mezőhékről és más környékbeli városokból is hozzánk vásárolni.
K.M.: Mi a jövő?
Kézsmárkiné Aszódi Andrea: Hiszem, hogy kellenek az ilyen kisboltok. Ha vészhelyzet is van, és nehéz is talpon maradni a kereskedőknek a mai válsághelyzetben, nekünk maradni kell. Nem hagyhatjuk a várost ilyen régimódi vegyes kisbolt nélkül.
Kakuk Móni
