Kerülgeti, mint farkas a tábortüzet. (Nem tér rá a lényegre.)
Olyan szűk a gatyája, hogy ásít alatta a bolha. (A túl feszes öltözékre mondták a túri asszonyok.)
Akkora volt a hideg, hogy a higany belefagyott a hőmérőbe. (A kemény telet hívták így.)
A szeme akkorára nőtt a csodálkozástól, mint a csésze alja. (A mindenre csodálkozó lányra mondták.)
Olyan görbe a lába, mint az András-kereszt. (Az x lábú emberre értették.)
Annyi ennivalót kapott, hogy dorombolt örömében. (A jól tartott koldusgyerekre szólt a mondás.)
Nagyobb fara volt, mint a lakodalmas katlannak. (A túl kövér kofa asszony.)
Inkább a has fakadjon, mint az étel megmaradjon. (Az éhes és a szodé /torkos/ emberre mondták.)
Topog, mint a tojógalamb a fészek szélén. (A határozatlan, tétova embert hívták így.)
Domborodik a háza eleje. (A várandós fiatalasszonyra, lányra mondták.)
Remeg, mint az egér, amikor a macskával tárgyal. (A megijedt, reszketős ember jellemzője.)
Olyan bájos arca van, mint a hólapátnak. (A széles arcú, csúnyácska lányokra mondták.)
Ábrahám kebelére vonta, kár érte. (A fiatal halott jelzője volt.)
Örül, mint mókus a mogyoró-szüretkor, ragyog a szeme. (A mindig bazsalygó, víg gyerekre adták e jelzőt.)
Annyit ért a munkája, mint a likas mogyoró. (Selejt munkát végzett.)
Meggyulladt a szósz a fejében a boldogságtól. (A mindennek korán örülő üres fejű ember ilyen.)
Szedi a lépcsőt mögötte. (Gyorsan megy az előtte haladó nyomdokain.)
Leénekli a sajtot a kamra polcáról. (A túl sokat beszélő, kunyeráló emberre mondták.)
Tengelyt akaszt az ördöggel. (Aki szembeszáll a hatósággal.)
Régebb óta hívő, mint amióta a kakukk szól. (Az ájtatos, de képmutató emberre mondták.)
Összerúgta a port az ördöggel. (Összeveszik a galamblelkű emberrel is.)
Hírét költi, mint öregasszony a menyének. (A pletykás asszony jelzője volt.)
Lelkére köti, mint plébános a hiszekegyet. (A titkos dolgot, a fontos hírt nevezték így.)
Olyan zsugori, hogy beretvával szeleteli a sajtot. (A magának való, spórolós emberre mondták.)
Tűzről pattant, mint a csugari menyecske. (A kikapós asszonyra raktár rá a jelzőt.)
Bevágódott, mint egy fél tégla a fazekasműhelybe. (A hívás és kopogtatás nélkül érkezőre mondták.)
Bögyében van, mint galambnak a borsó. (Haragszik rá, mert ellentmondott neki.)
Fut, mint a kutya, farkára kötött csörgő elől. (A megijesztett emberre mondták.)
Elhúzta a csíkot, mint a sánta cigány a lagziból. (A kitessékelt, hívatlan vendégre szólt.)
Bordács Tibor üzletében volt kitéve ez a tábla 1937-ben az ajtó fölé: Mindent a szemnek, semmit a kéznek, bár el is ejtheted, így fogy a készlet.” (Ezzel a szöveggel arra célzott az üzletvezető, hogyha a törékeny árut a vevő megfogja, de elejti a vevőjelölt, ki kell neki fizetnie.)
(Forrás: ismeretlen szerző, a mezőtúri Közösségi Ház dokumentumtárából)
Fotó: Csikósné Vida Viktória – Kubikos-szobor Mezőtúron, a Balassa Bálint utca és Újváros utca találkozásánál. Györfi Sándor műve.
