Szép hagyomány, hogy a polgármesterek személyesen gratulálnak a 90. életévüket ünneplő magyar állampolgároknak. Szűcs Dániel polgármester úr 2024. szeptember 9-én Veress Istvánt köszöntötte otthonukban. A szívélyes találkozás során sok-sok élmény szóba került a szépkorú születésnapos életéből. Ismerkedjenek meg vele most Önök is.
Én a szolnoki Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban találkoztam vele, közel negyven évvel ezelőtt, mondhatni kollégák voltunk. A megyeszékhely központjában található kulturális intézmény mindentudója volt Pista, szó szerint a pincétől a padlásig ismerte a hatalmas épület egészét, hiszen a tervezéstől, az alapok lerakásától, a beüzemelésig végig felügyelte a létrejöttét. A létesítmény műszaki vezetőjeként ő felelt a zavartalan üzemeltetésért. Precíz, lelkiismeretes, halk szavú, de határozott embernek ismertük meg. Mi „vidékiek” azt tapasztaltuk, hogy dr. Horváth Attila, a közművelődés országos tekintélyű megyei igazgatójának Ő a „jobbkeze”. Pista szakmai megbízhatósága közismert volt. Ez a munkahelyi barátság hozta Őt egyre közelebb Mezőtúrhoz. Főnöke túrtői nyaralójának szomszédságában ismerte meg a kedves szépasszonyt, Patkós Icuka szűcsmestert. Első házassága ekkor már nem működött. Két kedves, intelligens, rendkívül szorgalmas, vidám, örökké tenni akaró ember talált egymásra. Emlékszem még szemérmesen sugárzó boldogságukra a ’96-os, megyei népművelő bálon. A kincset megtalálók boldogságára. Közel harminc éve tartó házasságuk kiváló szövetségnek bizonyul. Barátságos otthonuk magán viseli együtt munkálkodó szellemük és kezük nyomát. Korukat meghazudtolóan aktívak. Mezőtúri lokálpatrióták, s egyben előzékeny, segítő barátok és szomszédok. Társak a csendes adakozásban is. Itt szeretném megköszönni a Dalvarázs Együttesnek készített gyönyörű és nagyon finom születésnapi tortát, ami Icuka kreativitását dicséri.
„Figyelmes, kiapadhatatlan energiákkal bír.Hihetetlenül tud koncentrálni, amikor belemerül egy munkába, olyan lesz, mint egy gyermek, aki belefeledkezik a játékába. Melegszívű és befogadó. A nők nagy tisztelője. Nagyon érdeklődő a világ dolgai iránt, legyen az történelem, vagy technika. Minden újdonság iránt nyitott. Állandó időhiánnyal küzd, mert annyi mindent szeretne csinálni. Éppen ezért, amikor egyedül van otthon, egyszerre szól a rádió, a tv, a számítógép, elől vannak az újságok vagy valamelyik gyűjteménye. Rengeteget olvas, rejtvényt fejt. Örökké éhes az információra. Családszerető. Játékos alkat, jó humorérzéke van és végtelenül önzetlen. Ezermester. Jó vele ötletelni, hogy mit, hogy oldjunk meg. Rengeteget segít nekem a virágstúdiómban, anyukámmal együtt. Tudnám még sorolni a jóságlistát. Büszke vagyok rá, hogy Ő lett a második Apukám és én lehetek az ő fogadott lánya. Boldogság, hogy összetartozunk” – meséli róla Mónika egy szuszra.
Veress István élete Mátészalkán indult 1934. április 7-én. Öt éves korában a ma már Szlovákiához tartozó Csütörtök nevű községbe költözött a család. Itt kezdte az elemi iskolát másfél évvel fiatalabb öccsével együtt, majd Rajkán, Hegyes-halomban és Szolnokon folytatta, azokon a helyeken, ahova a postai vezetőként dolgozó édesanyját kirendelték. A szolnoki Gépipari Technikumban érettségizett, a bizonyítvány mellé a munkakönyv is járt, benne a bejegyzés: első munkahelyként a Járműjavítóban kell jelentkezni, üzemlakatosnak. Hét hónap után a Közlekedési Műszaki Egyetem szolnoki székhelyén, tanszéki mechanikusnak nevezték ki. Ő készítette elő az előadásokhoz szükséges demonstrációt. Innen vonult be sorkatonai szolgálatra, két évet töltött a csongrádi laktanyában. A leszerelést követően a Volánhoz került, gépkocsivezetőként, majd garázsmesterként, később pedig felújítási és beruházási csoportvezetőként folytatódott pályafutása.
A folyamatos képzéseknek és a remek gyakorlati érzéknek köszönhetően egyre összetettebb feladatokat kínált számára az élet. 1971-tõl a Szolnok megyei Beruházási Vállalathoz került. Beruházási előkészítő és gépész-műszaki ellenőrként vett részt a városközponti nagy létesítmények: a 22 emeletes vízügyi székház, a Pelikán Szálló, a Centrum Áruház, a Skála Áruház, a tiszaligeti sportcsarnok, és a megyei művelődési központ építkezésén. Ez utóbbiba annyira beleszeretett, hogy elfogadta a műszaki vezetői munkakörre szóló felkérést. 1992-ben innen ment nyugdíjba, de azt követően is tanácsadóként még segítette kedves munkahelyét. A munka és a család mellett egyik nagy szenvedélye volt az utazás, más országok kultúrájának megismerése. Hosszú az a lista, melyet útinaplójában őriz. Rengeteg fotó és film is dokumentálja úti élményeit.
Veress István azt mondja, Ő gazdag ember, azt vallja, hogy a kilencven évhez nélkülözhetetlen a jó genetika és a szerető, gondoskodó feleség. Nagyon hálás a Sorsnak, hogy szép, nagy és összetartó családja van. Első házasságában két gyermeke született, Gabika és Peti. Lányáék fia, Zoárd az első unoka, őt Balázs, Olívia és Tamás követi a fiáéknál. Icuka lányát, Mónikát is gyermekének tekinti, így az Ő lánya, Fanni is szaporítja az unokák sorát.
Jó érzés azt tudni, hogy mindenki a helyén van, sikeres a maga területén, a tanulásban, a munkában vagy éppen a sportban, művészetekben. Négy dédunokának is örvendhet a Veress házaspár. Áprilisban a családi-baráti születésnapon ötvenen ültek az asztal körül, a csodálatos virágkompozíciók mellett, sok-sok finomság is várta az ünnepeltet és a vidám vendégsereget. Felejthetetlen, boldog órákkal ajándékozták meg egymást. Szolnokon, a régi kollégák is nagy szeretettel köszöntötték Istvánt, ebbõl a kivételes alkalomból, ahol szintén egy örömteli délutánt töltöttek együtt.
Kedves Pista! Legyen ez így tíz év múlva is! Isten éltessen még sokáig, ilyen fiatalos szellemmel, jó egészségben, szeretteid körében!
Berczeliné Boldog Mária
Fotó: Jenei József
