dr.Debreczeny András
(1925-2021)
„Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.
(Tatiosz)
2021. augusztus 30-án elhunyt dr. Debreczeny András, Mezőtúr város díszpolgára, azegészségügy„Kiváló orvos” díjjal elismert, kiemelkedő személyisége. Bandi bácsi 1925. május 18-ánszületett a szomszédos Túrkevén. Orvosi diplomája megszerzése után 1951-ben Mezőtúrra került alorvosnak. 1957-59 között Kondoroson körzeti orvosként dolgozott. A városi vezetés 1959-ben a mezőtúri rendelőintézet igazgató-főorvosának választotta meg, tíz év múlva a szervezeti változások miatt, a Városi Kórházhoz került járóbeteg ellátás irányítója lett, igazgató helyettesként. Párhuzamosan a véradó állomás vezető-főorvosi feladatait is ellátta, nagy odaadással.
Három szakterületből tett szakvizsgát; sportorvos, belgyógyász és transzfúziológus végzettséggel rendelkezett. Az orvosi gyógyító munkában élen járt, mind munkatársai, mind betegei körében nagy tisztelet övezte. Emberséges magatartása, empátiakészsége a beteg emberek biztonságérzetét is növelte.
A Mezőtúri Véradó Állomás létesítésével és beindításával kapcsolatos személyi és tárgyi feltételek megteremtése és az ott folyó munka irányítása hozzá kötődik. Az egészségügy terén végrehajtott szervezeti változásokat átgondoltan, sok jó megoldással segítette.
Nyomon követte a szakterületeit érintő tudományos irodalmat, folyamatosan képezte magát. Ő is gyakran közreadta tudományos eredményeit orvosi szaklapokban, kongresszusokon tartott előadásokat több mint, félszáz alkalommal. Részt vett a Magyar Tudományos Akadémia által kiírt, az anaemia epidemiológiája (a vérszegénységet kiváltó egyéni és társadalmi tényezők összefüggéseinek vizsgálata) és az újszülöttek sárgaságos megbetegedésének kutatási programjában. Neki köszönhetően országos viszonylatban is az elsők között valósult meg az újszülöttek anti-D immunglobulin védelme Mezőtúr, Törökszentmiklós és Túrkeve vonzáskörzetében. Családja mellett a hivatásának élt, betegei magánrendelésein is felkereshették, mondhatni szinte ingyenesen. Különleges „porait” jól ismerte a lakosság, a Debreczeny-féle készítményeket csak a túri patikákban lehetett beszerezni fejfájásra, emésztési problémákra.
Személyisége példamutató volt az egészségügyben dolgozók körében.Bandi bácsi szakmai tudásával és halk szavú bölcsességével nyugalmat árasztott maga körül.Orvosi hivatása mellett sokrétű közéleti tevékenységét is a becsület, a közösségért való tenni akarás és az emberség vezérelte. Tíz éven át a Városi Tanács végrehajtó bizottságának tagjaként szolgálta a várost. Elsőként Ő kezdeményezte, hogy a főtéren legyen emlékmű a II. világháború mezőtúri áldozatainak tiszteletére. Tevékenységét szolgálatnak tekintette, mint belgyógyász hematológus, sportorvos tudása legjavát nyújtotta és emberi nagyságára jellemző, hogy ötvenszeres véradó volt.
Felesége, a Kiss János úti óvodában dolgozó, szintén köztiszteletben álló Ica óvó néni, szerető és segítőtársa volt életének utolsó napjáig. Hatvannégy évet töltöttek együtt legendásan harmonikus házasságban. 1956 tavaszán ismerkedtek meg és a következő évben, Bandi bácsi születésnapján kötötték össze életüket, melynek hosszú évtizedei a mezőtúri József Attila utcai házhoz kötődtek. Egy évvel ezelőtt a Szendi Pál Református Idősotthon lakói lettek. Életük negyed századát bearanyozta, hogy Pusztai Andikát (1962-1989) lányukként szerethették, de az ő korai halála mérhetetlen fájdalmat hozott számukra.
Bandi bácsit erősen foglalkoztatta a magyarság eredete, nyugdíjasként szinte mindent elolvasott ebben a témakörben, éveket szánt saját családja származásának felkutatására is. Rajongott a természetért, a Túrtőben vásárolt tanyájukon töltött hétvégék, nyári szabadságok jelentették számára az igazi kikapcsolódást.Fiatalabb korában sportolt is, később,otthon fizikai munkával edzette magát. „Remete típus vagyok, de a visszavonulás nem jelent tétlenséget”- vallotta magáról.Feleségével együtt érdeklődtek a magyar néprajz, valamint a képzőművészet iránt. A tisztelőiktől kapott régi tárgyak, kerámiák ékességei voltak lakásuknak, akárcsak a részletekre vásárolt festmény gyűjteményük. Közel húsz évvel ezelőtt mindezeket a városnak ajándékozták, a kerámiák a Túri Fazekas Múzeumba kerültek, a tájképek, csendéletek, portrék pedig a városháza emeletén, az imádott lányuk emlékét őrző Andrea-teremben láthatók. Orvosi és pedagógiai munkásságukért valamint a közösség javát gyarapító adományukért 2002 augusztusában a Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért díjat vehették át feleségével közösen.
96 évet élt. Egy húsz évvel ezelőtti riportban azt mondta: „Megéltem a Horthy korszakot, majd a megszállásokat: a nácizmust a nyilas érával, a kommunizmust a Rákosi padlást kisöprő korszakával, az 1956-os forradalmat, a Kádár korszak puhadiktatúráját és az 1990-es fordulatot az utóbbi évek globalizmusával. Ezekben az időkben is mindig az egységes magyar nemzethez való tartozás tudata volt az iránytű számomra.”
Isten akaratában megnyugodva, tartalmas életét megköszönve Arany János gondolataivalbúcsúzunk Mezőtúr város rangidős díszpolgárától, számtalan tisztelője nevében.
Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl,
Hanem lezárva ami benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul,
Mely fennmarad és nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik,
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”
Búcsúztatására 2021. szeptember 7-én a Felsőrészi temetőben, református szertartás szerint került sor. Mihalina László lelkészelnök búcsúztatta.
Berczeliné Boldog Mária
