Tájékoztató a fontosabb állatvédelmi, állattartási jogszabályi rendelkezésekről!
Az állatok védeleméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény
„3. § E törvény alkalmazásában:
1. állattartó: az állat tulajdonosa, illetve aki az állatot vagy az állatállományt gondozza, felügyeli;
8. jó gazda gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet).
4. § (1) Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni.
(2) Az állat életfeltételeinek kialakításánál tekintettel kell lenni korára, nemére és élettani állapotára. Biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását.
(3) Az állattartónak gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenőrzéséről.
5. § (1) Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, szökésének megakadályozásáról.
(2) A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét.
(3) A szabadban tartott állatok számára – azok természetes viselkedését is figyelembe véve – biztosítani kell olyan területet, illetve létesítményt, ahol azok veszély esetén, valamint az időjárás káros hatásaival és az egészségre ártalmas hatásokkal szemben védelmet találnak.
43. § (1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával az állatok védelmére, kíméletére vonatkozó jogszabály vagy hatósági határozat előírását megsérti vagy annak nem tesz eleget, magatartásának súlyához, ismétlődéséhez, és különösen az állatnak okozott sérelem jellegéhez, időtartamához igazodó mértékű állatvédelmi bírságot köteles fizetni.
(1a) Az állatvédelmi bírság alapösszege – az (1b) bekezdés kivételével – tizenötezer forint.
(1b) Az állatvédelmi bírság alapösszege hetvenötezer forint, ha az állatvédelmi bírság kiszabására okot adó jogsértés elszenvedője kedvtelésből tartott állat.
(2) Az állatvédelmi bírságot az állatvédelmi hatóság szabja ki.
(4) A bírság megfizetése nem mentesít más jogkövetkezmények alól.
(5) Az állatvédelmi bírság mértékét, megállapításának módját, a kiszabására és felhasználására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.
45/B. § (1) Ha az állattartó az e törvényben, illetve a külön jogszabályban foglalt rendelkezéseket nem vagy nem megfelelően teljesíti és ez által az állat vagy ember egészségét súlyosan veszélyezteti, az állatvédelmi hatóság az állat tulajdonosának költségére elrendelheti – a feltételek biztosításáig – az állat megfelelő helyre való szállítását és a várható tartási költségek tulajdonos általi megelőlegezését.
(2) Ha az állattartó az állatvédelmi hatóság által előírt időpontig gondoskodik a jogszabályszerű állattartási feltételek biztosításáról, úgy az (1) bekezdés szerint elszállított állatot részére vissza kell szolgáltatni, ellenkező esetben az állatvédelmi hatóság az állatot elkobozza. Az állatvédelmi hatóság gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az állat végleges elhelyezéséről. Az állat a korábbi tulajdonosának, illetve korábbi tartási helyére nem adható ki.
Ha az állat végleges elhelyezése csak rendszeres költségráfordítással biztosítható, a korábbi tulajdonos a jogsértés súlyától, ismétlődésétől függően legfeljebb 12 hónapra jutó költség fizetésére kötelezhető. Az elhelyezés eredménytelensége esetén – hat hónap elteltével – az állat életét megengedett módon ki lehet oltani.
46. § Az állatvédelmi hatósági hatáskörben eljáró települési önkormányzat jegyzőjének, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzőjének, a Fővárosi Önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi főjegyzőnek döntésével szemben nincs helye fellebbezésnek.”
A kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet
„1. § (2) bekezdés a) kedvtelésből tartott állat: a rendszertani besorolásától függetlenül minden olyan állat, amelyet nem kizárólag tudományos kutatás, állati eredetű termék előállítása, igavonás, teherhordás, természetvédelem, géntartalék- védelem és – eb és macska kivételével – közcélú bemutatás céljából tartanak, tenyésztenek, forgalmaznak, továbbá az az állat, amelyet más kedvtelésből tartott állat táplálása céljából tartanak és szaporítanak, valamint a nem gazdasági céllal tartott haszonállat, és a vadászatra használt állat;
13. § Az állattartónak rendelkeznie kell a kötelező immunizálásra vonatkozó mindenkori adatokkal és dokumentumokkal, egyedi tartós megjelöléssel rendelkező állat esetében az állat azonosítására vonatkozó adatokkal és dokumentumokkal is. Amennyiben az állat új tulajdonoshoz kerül, részére e dokumentumokat át kell adni, illetve tájékoztatni kell az állat fajáról (fajtájáról), – ha ismert – az egyed neméről és koráról, továbbá az egyed tartásához szükséges minimális ismeretekről.
14. § (2) A kedvtelésből tartott állatot úgy kell tartani, hogy az állat tartása lehetővé tegye annak természetes viselkedését, ugyanakkor a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül ne zavarja.
14/A. § (1) Az eb nem tartós, átmeneti kikötése az alábbi feltétel esetén megengedett:
a) az állaton végzett ápolás, illetve gyógykezelés céljából, annak idejére,
b) az állat veszélyes viselkedése miatt, a veszélyeztetés idejére,
c) közlekedésbiztonsági, az állat testi épsége és a járműforgalom zavartalan működése érdekében, vagy
d) állatról emberre terjedő betegség megelőzése esetén, a betegség idejére.
(2) Eb esetében az (1) bekezdés szerinti átmeneti megkötésnél használt eszköz hossza
a) kistestű ebnél 5 méternél,
b) közepes testű ebnél 7 méternél,
c) nagytestű ebnél 9 méternél,
d) futólánc esetén a feszített és a futó részek hosszának összege 8 méternél, a futó rész hossza 3 méternél
rövidebb nem lehet.
(3) A (2) bekezdés szerinti, átmeneti megkötéshez alkalmazott nyakörvnek forgóval ellátottnak kell lennie, és az az eb életfunkciót, táplálkozását nem nehezítheti el, az az állat számára fájdalmat nem okozhat.
15. § (1) Az állatokat úgy kell tartani, hogy ne veszélyeztethessék más állatok – kivéve a ragadozó állatok táplálására szánt élő egyedek –, illetve az ember biztonságát.”
17. § (1) Belterület közterületén – kivéve az ebek futtatására kijelölt területet – ebet csak pórázon lehet vezetni. Közterületen ebet csak olyan személy vezethet, aki az eb irányítására, kezelésére és féken tartására képes.
(2) Közterületen az eb tulajdonosának biztosítania kell, hogy az eb sem más állatot, sem embert harapásával ne veszélyeztethessen.
17/B. § (1) A szolgáltató állatorvos az eb vizsgálata, kezelése előtt köteles ellenőrizni, hogy az állat transzponderrel jelölt-e.
(2) A transzponderrel való megjelölés vagy az ivartalanítás megtörténtét az azt elvégző szolgáltató állatorvos az oltási könyv vagy a kisállatútlevél megfelelő rovatának kitöltésével, aláírásával és bélyegzőjével igazolja. Az ivartalanítás megtörténte utólag kizárólag az ebtartó költségén elvégzett eredményes bizonyító vizsgálatot követően igazolható.
(10) Négy hónaposnál idősebb eb csak transzponderrel megjelölve tartható.
(11) A (10) bekezdésekben foglaltak betartását a jegyző és a járási állat-egészségügyi hatóság ellenőrzi.
17/C. § (1) Amennyiben a települési, fővárosban a kerület önkormányzat jegyzője, a Fővárosi Önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi főjegyző arról értesül, hogy eb a 4. számú melléklet szerinti sérülést okozott, arról köteles írásban értesíteni a sérülés keletkezésének helye szerint illetékes járási állat-egészségügyi hatóságot.”
A veszettség elleni védekezés részletes szabályairól 164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet
„3. § (1)Az eb tartója köteles az állata állat-egészségügyi felügyeletét ellátó szolgáltató állatorvosnak bejelenteni, ha az állata
a) a három hónapos kort elérte,
4. § (1) Az állattartó köteles:
a) minden három hónaposnál idősebb ebet – a tudományos-kutatási és laboratóriumi vizsgálati célból zártan tartott állatok kivételével – veszettség ellen saját költségén az állat állat-egészségügyi felügyeletét ellátó szolgáltató állatorvossal beoltatni az alábbiak szerint:
aa) a három hónapos kort elérteket 30 napon belül,
ab) az első oltást követően 6 hónapon belül,
ac) ezt követően évenként;
b) az oltási könyvet megőrizni, azt az immunizálás megtörténtét ellenőrző állat-egészségügyi hatóság felszólítására bemutatni, illetve tulajdonátruházás esetén az új tulajdonosnak átadni, továbbá biztosítani, hogy az oltási könyvet a közterületen az ebre felügyelő személy magánál tartsa az oltás érvényességének bizonyítása céljából;”
