Kálnai Imréné Augusztinyi Mária Szarvason született 1934. augusztus 6-án elsőszülött gyermekként.
Édesapja, Augusztinyi Mátyás gazdasági iskolában volt hivatalsegéd, édesanyja Kiss Mária háztartásbeli volt. Húga, Zsuzsanna két évvel később, 1936-ban született a jókedvű, összetartó tót családba. Az édesapját az iskolai munkája Újvidékre szólította, odaköltöztek az egész családdal 1941 nyarának végén. A bombázások miatt nem indult meg az oktatás szeptembertől, majd pár héten belül menekülniük kellett. Nem csak az oroszok és a németek miatt, hanem a fellángoló szerb magyar gyűlölet okán is.
Ami ezután történt, épp olyan, mintha egy hollywood-i filmben zajlott volna le. Zsuzsannával, két évvel fiatalabb húgával és édesanyjával elindultak az utolsó vonattal, közben édesapjuk az iskolai holmikat lovas kocsira rakva katonai kísérettel indult el Komárom felé. Ott az édesapát levél várta a minisztériumtól: minden bútort, értéket a Sión, hajón Esztergomba kell juttatni. Útközben megtámadták őket a partizánok, de az édesapát nem érte baj.
Közben az édesanya erről mit sem sejtve a két kislánnyal beért a vasútállomásra Komáromba, amit elkezdtek bombázni. A mozdonyvezető, akit csak tudott, leküldött a vonatról, és beirányított a közeli erdőbe. A kis Marikáék futottak, hiszen Újvidéken megtapasztalták, milyen kevés az idő elbújni. Ez volt a szerencséjük, mert hamarosan bombatalálat érte a vagonokat. Rengeteg volt a halott. A tragédia borzalmának híre hamar elterjedt, a rádión bemondták és megtudta az édesapa is, aki tisztában volt vele, hogy ezen a vonaton utazott szeretett családja. Ezt meghallva kétségbeesetten elindult gyalog Szekszárdról Komáromba megkeresni őket abban a hitben, hogy már nem élnek. Napokig tartott, amíg odaért és ott megtudta, hogy az ottani iskola kertészlakjában várják őt, sértetlenül. Bekopogott éjszaka és egymás karjaiba borultak. De itt nem értek véget a viszontagságok. Együtt mentek vissza Szekszárdra vonattal, ahol a Sión hajóra szálltak a gazdasági iskola értékeivel együtt. Balatonkilitiig jutottak, ott a kapitány kikötött fáradtságra hivatkozva. Az egyik oldalról odaértek melléjük az oroszok, másik oldalról Siófok felől támadtak a németek, és lövöldöztek a hajó felett. Estefelé csendesedtek le. Az oroszok megtalálták őket. Mindenkit lehívtak a hajóról és elvették az értékeiket. A Balatonkiliti temetőn keresztül vezették őket, a csőszház volt az oroszok főhadiszállása. Szétválogatták a férfiakat és a nőket a gyerekekkel, majd kiadták a parancsot, hogy lőjék le őket. Marika édesanyja értett oroszul és elkezdett zokogni. Erre a gyerekek is megijedtek, folyt a könnyük. Az orosz katona rájuk förmedt: ugyan miért sírnak?! Ekkor Marika édesanyja elmondta, hogy értette mit mond és el is hiszik, mert azt hallották a németektől, hogy ha az oroszok magyarokat fognak el, kivégzik mindet kegyetlenül. Ezektől a szavaktól az orosz tiszt megváltozott és nem lőtte le őket, hanem továbbhaladtak. Ott volt a falu egy gazdag családjának sírboltja. A polcokon lévő koporsókat kidobálták az oroszok a kukoricaföldekre és oda ültették a foglyokat a kriptába. Közben folyamatosan bombáztak a környéken. Nem tudták, mi következik.
Az édesanya határozottságának és lelki erejének köszönhetően megmenekültek. A falu széléig kísérték őket vissza a katonák. A balatonkilitii lakosok csodálkoztak, kik ők és bezárták az orruk előtt az ajtót december derekán. Nem fogadta be őket senki, csak az első világháborúban megsérült Vas bácsi értette meg, min mentek keresztül, és szállást nyújtott a részükre. Balatonkiliti is gazdát cserélt kétszer, nemsokára ki kellett költözni Kásipusztára (ma Nyim község) a Hetyei-tanyára. A falusiakat a cselédlakásokba vitték, Marikáékat a kertész fogadta be. A birtok körül a sűrű Hetyei-erdő fái magasodtak, az asszonyok, lányok oda bújtak el, ha megjelentek borittasan az oroszok. A kis 10 esztendős Marika fél évig ott élt családjával. Majd elvonult a háború és visszakerültek a faluba, Balatonkilitire, és onnan három hétig tartó úttal utaztak haza Szarvasra. Már majdnem hazaértek, amikor lekésték az éjjeli vonatot és ott aludtak el a mezőtúri vasútállomáson. Másnap nagy öröm volt a hazaérkezésük. A szarvasi rokonok, barátok mind halottnak hitték őket.
Nem sokkal később, 1946-ban kerültek Mezőtúrra. Édesapját a gazdasági iskolába ebbe a városba helyezték hivatalsegédnek. A Vágóhídi kertbe kaptak egy takaros szolgálati lakást. Innen Marika a húgával, Zsuzsannával a Kossuth térre járt iskolába.
Az iskoláit elvégezve, Marika a gazdasági iskolában dolgozott a konyhán. Ott ismerte meg leendő férjét, Kálnai Imre péket, akinek szenvedélye volt a vadászat. A Kálnai családnak saját péksége volt a Klapka György úton, amelyet a hatalmi intézkedések miatt 1952-ben kellett bezárni. Négy évig kellett várniuk egymásra, 1955-ben házasodhattak össze. Boldog, szeretetteljes kapcsolatban éltek, sokat dolgoztak, együtt, egymásért.
A gyermekáldásra sem kellett sokat várni. Az első lány, Marika 1957-ben született, napjainkban a Kossuth Úti Iskolában tanít, Ilona 1959-ben jött a világra, ma Mezőberényben lakik, nyugdíjazott óvodapedagógus.
Marika néni és férje 61 évig éltek boldog házasságban, Kálnai Imre 2016-ban bekövetkezett haláláig. Ezt követően Marika néni húga, Zsuzsanna is elhunyt 80 éves korában. Hiányuk ma is minden nap jelen van Marika néni életében.
Kérdésemre, kik éltek meg még ilyen szép kort a családban, mesélt a szarvasi bognárról, Gyuri bácsiról, a nagyapjának öccséről, aki 104 évet élt meg, sőt, 100 éves korában még készített talicskát!
Marika néni elmesélte, hogy még gyermekei alig voltak pár évesek, amikor anyósa és apósa is súlyos beteg lett. Ápolta őket, segítette évekig, így nem tudott emellett munkahelyen dolgozni.
Napjainkban 90 év elteltével szívesen osztja meg két lányával, öt unokájával, nyolc dédunokájával életének történetét, amiket magam is állíthatom, hogy nagyon jó hallgatni. Remek és őszinte mesélő, emellett hisz a családi értékekben, az igaz szó erejében és az emberi jóságban.
Kérdésemre, hogy mi a hosszú élet titka, azt felelte: a munka. A 90 éves születésnapot meglepetés partival ünnepelték meg augusztus 10-én, szombaton. Közel hatvan családtag gyűlt össze a Szőlőfürt Vendéglőben titokban, óriási meglepetést szerezve az ünnepeltnek.
Isten éltesse Marika nénit 90. születésnapja alkalmából!
Kakuk Móni
