Éppen száz évvel ezelőtt, 1923-ban írta meg Kodály Zoltán Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évfordulójára a Psalmus Hungaricust, Bartók Béla pedig bemutatta híres II. hegedű-zongora szonátáját. Füst Milánnak megjelent Advent című kötete. Az államforma független királyság volt, az államfő Horthy Miklós altengernagy. Már három éve aláírták akkora a trianoni békeszerződést. 1923-ban indult a nagysikerű Napkelet folyóirat. A pesti szalonokban Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád vitatta meg az ország ügyeit egy cigaretta mellett. Puha gallért és öltönykabátot viseltek. A polgári öltönyt nemcsak a középosztálybeliek, de a szakmunkások nagy része is megengedhette magának, míg a közéletben szereplők frakkot, szmokingot, kivételes alkalmakkor díszmagyart viseltek. A nagyvárosokban a hölgyek nem hordtak már fűzőt és rövidebbek lettek a szoknyák, amiképpen a frizurák is. De vidéken, így Mezőtúron is, nem a csinos kalap, hanem a fejkendő illett és a hagyományos többrétegű szoknya. A fizetőeszköz a pengő volt. A rádió ekkor még nem szólt, hiszen a rádióadás csak 1925. december 1-én kezdődött. Az utakon lovas kocsik masíroztak, de a fővárosban egyre több lett a személyautó, főként a taxi. Ebbe a két világháború közötti, szigorú szabályokkal teli, de békés világba született Mezőtúron, 1923. január 24-én a kis Janurik Marika. A szülei földművesek voltak, akik keményen, verejtékkel dolgoztak meg a betevő falatért. Marika sok időt töltött kisgyermekként a nagyszüleivel, akik óvták, vigyázták lépteit. Az iskola 2 osztályában megtanult írni, olvasni, számolni. Hamar, törékeny leány korában kezdett dolgozni a földeken, hogy segítse a család megélhetését. Szüleire a mai napig nagyon szívesen, szeretettel emlékszik vissza. 1946-ban férjhez ment Vörös Istvánhoz, aki szintén gazdálkodó volt. Ifjú feleségként Marika a háztartás gondos vezetésével foglalkozott. A gólyára sem kellett sokat várni, 1948-ban megszületett első fia Pál, majd 1957-ben második fia, Sándor. Nem szeretett tétlenkedni, szorgos napjainak végén szabadidejében szeretett kézimunkázni. Közel három évtized házasság után 1973-ban elveszítette szeretett férjét, Istvánt. Gyermekei révén hat unokája és egy dédunokája van. A kérdésre, mi a hosszú élet titka, szerényen felel: „Az a Jóistenen múlik!”
Isten éltesse még sokáig jó erőben, egészségben Vörös Istvánné Marika nénit!
Kakuk Móni
Fotó: Szőke Levente
