Szerbiában voltunk
Augusztus utolsó hétvégéjén Kovács Attila képviselőtársammal, ellátogattunk testvérvárosunkba Törökbecsére az önkormányzatunk és Mezőtúr képviseletében.A Nagyboldogasszonyi napok,melyre hivatalosak voltunk, hasonló rendezvény, mint itthon a Túri-vásár, valamint Törökbecse testvérvárosainak találkozója is egyben. Megismerkedtünk így szlovákiai magyarokkal, szlovénekkel, dél-szerbekkel is. A testvérvárosi viszony több évtizedre tekint vissza Mezőtúr- Törökbecse tekintetében, az éppen regnáló önkormányzatok politikától függetlenül és mentesen, folyamatosan ápolták a kapcsolatot. A találkozók célja az volt, hogy a külhoni magyarok és az anyaország lakosainak összetartása erősödjön, a kint élő magyar közösségek életével megismerkedhessünk, közös kultúra-és hagyományteremtő eseményeken vehessünk részt. Emberi, baráti kapcsolatokat alakítsunk ki és gondozzuk azokat. Valamint természetesen a csodás vidék, a Vajdaságtermészeti és turisztikai látványosságainak feltérképezése.
Törökbecse a Tisza partján fekszik, csodásan kiépített sétány, park, strand, kikötő szegélyezi a városközpontot. Irigykedve szemléltük, hogy micsoda élet és vidám hangulat volt délutánonként, esténként itt a sétányon, gyönyörű virágokkal, kivilágítással, csónakázókkal, kávézó, beszélgető emberekkel teli volt a Tisza-part. A helyenként felbukkanó grillező, sütögető, hagyományos ételeket kínáló pavilonokból szálló illatok és a gasztronómiai élmények még fokozták a hangulatot.
Az esti koncertek, melyek a vízparton felállított hatalmas színpadon folytak, elvarázsoltak minket, hallgattunk szerb népzenét, tamburazenét csupa női zenészek előadásában, rock zenét hazánkból az Alvin és a mókusok tolmácsolásában, volt pop, jazz.
Vendéglátóink szombatra kirándulást szerveztek nekünk, amelynek keretében meglátogattuk a helytörténeti múzeumot helyben, valamint Beodrán a Zseravica család traktormúzeumában jártunk, ahol a legrégebbi traktorok is üzemképessé váltak a tulajdonos szerelő- és gyűjtőszenvedélyének köszönhetően. A hatalmas múzeumban visszarepültünk a múltba, hiszen elénk tárult dédszüleink, szüleink fiatalsága az autókon, motorokon, bicajokon és használati tárgyakon keresztül. Utunk további részén, Aracson voltunk, ahol a XIII. századból fennmaradt templomromot látogattunk meg. Innen került elő sok történelmi emlék az ásatások során, mely a helyi múzeumban látható.Szép emlék lett a bazársor végigjárása, hiszen sok kézműves dolgot csodálhattunk meg.
A reggelik, ebédek, helyi ínyencségekkel, tájjellegű ételekkel (gibenyicával a szerb túrós pitével) felejthetetlenné váltak számunkra. Az étkezéseket mindig komoly beszélgetések zárták, az asztaloknál hosszasan ülve cserélt gondolatot, akár két más országból érkező is. Sokan beszélik ott a magyart, szépen, ízesen ejtve, öröm volt hallani a közös anyanyelvünket.
A vendéglátás csúcspontja mégis a szombati (számunkra) záró vacsora volt, megismerkedtünk Sasa Maksimovic-csal Törökbecse polgármesterével, aki köszöntötte a jelenlévőket és beszédében összefoglalta a rendezvényük lényegét. Ekkor adtuk át városunk ajándékait a meghívottaknak, vendéglátóknak. Két fantasztikus ember kísért végig minket ezen a hétvégén, az egyik egy helyi tanítónő Fehér Polák Ágota, valamint Ilia László, akit már jól ismerhetnek a mezőtúriak, hiszen több éve képviseli a testvérvárosi kapcsolatokat minden téren. Hálás köszönet nekik ezért, hiszen általuk otthonosabban éreztük magunkat, valamint tolmácsként is helytálltak.
Köszönet a hétvégéért minden szervezőnek, résztvevőnek, közreműködőnek! A kitűzött célok megvalósultak, reményeink szerint, az ősz folyamán hozzánk érkeznek meg majd Törökbecse képviselői. Dr. Siposné Varga Ildikó képviselő
