A Mezőtúri Petőfi Dalkör az 1873. május 10-én alakult ,,MEZŐ-TÚRI DALÁRDA” utódaként működik. A kórus a majd másfél évszázad alatt hol férfi, hol női, hol pedig vegyes karként tevékenykedett.
Jelenleg kis létszámmal ugyan (14 fővel), de annál lelkesebben igyekeznek női karként újjáépíteni repertoárjukat, melyben most főként a 2-3 szólamú női kari művek mellett a népdalcsokrok kapnak helyet.
A kórust 1948-2008-ig, 60 éven keresztül Kávási Sándor vezette. Vezetőjével a kórus Arany Páva díjakat, arany minősítéseket ért el. A Dalkör Sanyi bácsit a bő fél évszázados közös munka köszöneteként, 2008-ban örökös karnagyává nevezte ki. Sanyi bácsi az énekkar vezetését a 135 éves jubileumon tanítványának adta át. 2008 óta a kórust Karsai Krisztina vezeti.
A 150 év alatt mind a Petőfi Dalkörről, mind a jogelődjéről a Mezőtúri Dalárdáról számos helyen írtak, országos, megyei, városi lapokban egyaránt. Több sajtóban hosszabb interjúkat és méltatásokat is olvashatunk.
A Békés megyei Közlöny 1913. évi januári számában egy vidám pillanatot közöl A dalárok címmel. A szerző kiléte ismeretlen. Ebben a következő áll:
A mezőtúri dalárda tagjai elhatározták, hogy kirándulnak Szarvasra. A dalárda karmestere nem akarta elengedni a kirándulásra az énekeseket. Hiába kapacitáltak (tehát igyekeztek meggyőzni), a karmester tiltakozott a kirándulás ellen.
– De miért ne mennénk?- kérdezte a dalárda egyik tagja. – Nekünk minden alkalmat meg kell ragadni, amelyen a magyar dal dicsőségét hirdethetjük.
– Ez igaz – mondta a karmester, de az tűrhetetlen, hogy minden ilyen alkalom után a tenoristák, mint basszisták kerülnek vissza.
Tehát egy ilyen írást is találtam egy 1913-as lapban, amit talán az egyik kórustag jegyzett le.
A Petőfi Dalkör évtizedek óta hagyományosan a város zeneszerető közönségével együtt ünnepli fennállásának kerek évfordulóit. Öt évente vendégül látják baráti kórusaikat, például a Tiszaföldvári Férfikórus Egyesületet, valamint az Aranyosgyéresi Kórust, és velük adnak ünnepi hangversenyt.
Szeptember 16-án a 150 év tiszteletére rendezett hangverseny egy össz kari produkcióval kezdődött. A Petőfi Dalkör és a baráti kórusok, a Vivace Kamarakórus, a Vadvirág Népdalkör, a Tiszaföldvári Férfi-kórus Egyesület a „Mindenik embernek…” című dallal fogadták a szép számú közönséget. A melódia szövegét Babits Mihály vetette papírra Második ének című versében, amit Várnai Ferenc zenésített meg. Az üzenet örök érvényű és a közös délutánt is áthatotta.
A nap tiszteletére a régi tagok visszatértek a Petőfi Dalkör soraiba és hónapok óta közösen próbáltak a nemes alkalomra. Úgy döntöttek, azokat a régi kedvenc műveiket adják elő újra, amit Kávási Sándor vezényletével oly sokat énekeltek.
Citerán kísért Biró László és Iván János, zongorán közreműködött Pusztai Katalin. Utóbbi zenész egy kedves dalkör tagot helyettesített, Berczeli Endrét, aki egészségügyi nehézségei miatt nem tudott az eseményen részt venni. A közönség tapssal kívánt mielőbbi felépülést a részére.
Folytatva a múltidézést: 1977-ben, amikor egy újságíró Kávási Sándornál járva „Mezőtúr városért” díj emlékplakettjét csodálta, a karnagy a következőket mondta: – Pedig de sokat vitatkoztam, hadakoztam a város vezetőivel. Persze nem magamért, hanem a kórusaimért. – A roskadásig rakott polcon, ahol a kórus az emlékeit, díjat tartja, számos kitüntetés személyesen neki szól- de ezt az egyet mutatja megható örömmel: Mezőtúr városáért…..- Tudja, az én esetem az első, amikor kultúrmunkás kapta ezt a kitüntetést. Általában azok kapják- magyarázza- akik szemmel láthatóan építik a várost, építészek, vezetők, de egy tanító?- mondta őszinte csodálkozással, boldogan.
Az est folyamán szép pillanatokat okozott a Vivace Kamarakórus Csiderné Csizi Magdolna karnagy vezetésével, éppúgy, mint a Vadvirág Népdalkör, Biró László nép zenész, népzene- és népi kultúra tanár vezetésével. A Vivace Kamarakórustól elsőként az Evening rise című indián népdalfeldolgozást hallhattuk, majd Purcell: Nunc dimittis című művét. Végezetül Bárdos Lajos: Este van már című műve bájolta el a közönséget. A Vadvirág Népdalkör mohácsi boros dalokat és bukovinai népdalokat tolmácsolt.
A magas tagszámú Tiszaföldvári Férfikórus Egyesület műsora szintén több könnyes pillanatot okozott. A jövőre 100. évét ünneplő kórus elhozta Verditől a Cigánykórus és a Rabszolgakórus című művet, továbbá Leonard Cohan Hallelujah című népszerű slágerét, emellett Bárdos Lajostól a Dana-dana című zeneművet. Ráadásként az Ismerős Arcok Nélküled című szerzeményét énekelték el, amit állótapssal jutalmazták a jelenlévők.
Ezután állt színpadra a Petőfi Dalkör a jelenlegi felállásában, női karként. Elsőként Lassus: Ünnepelni jöjjetek című művét adták elő, majd Schubert: Májusi dal című alkotását. Ezt követte Farkas Ferenc: Hajnalnóta című szerzeménye, majd ismeretlen szerzőtől a Virágom virágom című mű. Nem maradhatott ki Baross Gábor összeállításában a Három szebényi népdal, majd zárásként Sőrés Erzsébet Hedvig összeállításában: Három boros nóta. Citerán kísért Sőrés Erzsébet Hedvig.
Karsai Krisztina karnagy a műsor végeztével megmutatta a közönségnek azt a pálcát, amit 15 évvel ezelőtt Kávási Sándortól vehetett át és visszatekintett az utóbbi évekre, a közös élményekre. Háláját fejezte ki mind a dalkör tagjainak, mind a támogató családtagoknak, barátoknak és nem utolsó sorban a város vezetésének is. Minden dalkörtagnak névre szóló emléklapot adott át.
Mint megtudtuk, Veres Nóra 5 éve, Sőrés Erzsébet Hedvig 5 éve, Pete Sándorné 5 éve, Pete-Baricz Andrea 10 éve, Skultéti Éva 15 éve, Nagy Istvánné 15 éve, Csernyán Péterné 20 éve, Dorogházi Krisztina 20 éve, Giriczné Irházi Gabriella 25 éve, Iván Jánosné 30 éve, Veresné Szegény Ilona 35 éve, Molnár Márta 50 éve és végezetül Karsai Krisztina 30 éve dalkörtag és 15 éve karnagy.
Ezt követően Szűcs Dániel polgármester a Mezőtúri Önkormányzat nevében bekeretezett emléklapot adott át. Patkós Éva alpolgármester egy meglepetés tortát hozott, melyet énekszóval kísérve hozott be a lesötétített jurta terembe.
A zászlóra felkerültek az emlékszalagok, amiket számos ajándék követett.
Zárásként a dalkör névadójától, Petőfi Sándortól következett a Mit daloltok még ti, jámbor költők? című vers, amit jelen cikk írója szavalt el, majd ismét összeállt az össz kar és befejezésként előadta Kávási Sándor összeállításában A három túri dalt.
A Petőfi Dalkör múltjából szemezgető tárgyi- és fotógyűjteményt a Közösségi ház előterében Molnár Márti állította össze. Várhatóan szeptember végéig megtekinthető.
Kakuk Móni
Fotó: Jenei József
