A Vígszínház emléktáblát állított Börcsök Enikő tiszteletére

A Vígszínház emléktáblát állított Börcsök Enikő tiszteletére

Börcsök Enikő, mezőtúri születésű Jászai Mari-díjas Kiváló és Érdemes Művész színművésznő egy évvel ezelőtt, 2021. január 28-án hunyt el ötvenhárom évesen. Pályatársai, barátai még mindig érzik jelenlétét, hiszen gyakran felidézik őt, érintése ott pihen a Vígszínház székkárpitjain, a színpadi kellékeken, az öltöző fényeiben. Talán Hegedűs D. Géza érezte először: ha nem lehetséges ebből a hiányból felébredni, maradandót, megfoghatót kell alkotni a nevével. Egy kicsit visszavarázsolni. Elsősorban érte. Továbbá a társulatért, a közönségért. A nevének betűit, egy emléktáblára kellene írni, ami a házra kerülhetne, ami az otthona volt- hangzott a sóhaj, ami azonnal támogatásra talált. Egységes volt a gondolat: nehéz elfogadni, hogy elment, visszavonhatatlanul, de így vigasz, emlék és tiszteletadás, hogy a Rózsa utca 47/a szám alatt hirdeti majd egy emléktábla, élt itt egy színművésznő, aki bájával, tehetségével, nagy szívével, színpadi erejével jobb hellyé tette sorsunk közös színterét, Budapestet, Mezőtúrt és Székesfehérvárt.

A Mezőtúr és Vidéke tavalyi negyedik számában Berczeliné Boldog Mária elevenítette fel Börcsök Enikő helyi gyermekkorát. 1968. január 28-án született Mezőtúron. Édesapja a laktanyában volt katonatiszt, édesanyja a tanüzemben dolgozott. Ahogy cseperedett, felfedezte a Kiliánban a kiserdőt, a bányatavat, a Berettyó folyó partját, s az egész várost. Trinyik Pálné Rózsika, egykori osztályfőnöke így írt róla: „Ritka összetartó társaság volt ez az osztály! Enikő pedig nem csak az osztály, de az iskola lelkeként és motorjaként működött. Korán megmutatkozott az előadókészsége, látom magam előtt, a kerekded arcú, szeghajú, csilingelő hangú kislányt, aki bátor kiállással szavalt.”

A Vígszínház január 28-án délelőtt adta közre a következő megható visszaemlékezést róla:

 „A színésznek a színház mindig egy védőburok marad, történjék körülöttünk akármi. Ha beteg vagy, ha a gyereked beteg, ha baj van, megoldódik attól, hogy színházban dolgozol. És egy idő után az ember elfelejti, hogy miközben reggel 9-től este 11-ig itt bent van, odakint süt a nap, emberek sétálnak, táncolnak, szenvednek. Engem mindig érdekelt, hogy ezen a talmi dolgon kívül mi van még? A színház arról próbál beszélni, ami kint történik. De ha nem látjuk, ami kint történik, akkor mégis miről akarunk beszélni? Hogyan? Ezért keresem azokat a helyzeteket, amik kinyitják a szívemet, a lelkemet, az agyamat mások felé, hogy azt próbáljam megmutatni, ami valóban az emberek története. Nem egy író képzelete, hanem a valóság maga.”

Börcsök Enikő mindig teljes szívvel fordult mások felé. Segített, tanított, tábort szervezett, forgatott és játszott… Úgy élt és dolgozott, ahogyan az csak néhány, kivételes embernek adatik meg. Már egy éve nincs velünk a hazai színjátszás egyik legmeghatározóbb alakja, aki 53 évesen, éppen születésének napján hunyt el.

Börcsök Enikő 1968. január 28-án született. Gyermekkorát Mezőtúron és Székesfehérváron töltötte. 1987-ben nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Marton László osztályába. 1991 és 1994 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt, 1994-ben szerződött a Vígszínházhoz, melynek 27 éven át volt hűséges tagja és vezető színésznője. Közel száz színházi előadás, két tucat film-, illetve televíziós alakítás kötődik a nevéhez, tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és rendezőként is dolgozott.

Országosan ismertté az 1991-es Melodráma című filmben történt bemutatkozása tette. Szerepelt az Édes Emma, drága Böbe, a Szeptember, az Üvegtigris, A temetetlen halott, az Ünnep, Az ajtó, az Aglaja, A nagy füzet, az Isteni műszak, a Viharsarok, a Szerdai gyerek, a Gondolj rám!, A hentes, a kurva és a félszemű, a Boszorkányház, a Zárójelentés és a Hét kis véletlen című filmekben, valamint olyan sorozatokban, mint a Kisváros vagy a Válótársak.

Tragédiák kísérték az útját, és ő mégis mindig optimista maradt. „A színész saját magáról tud beszélni minden szerepben, ha szerencséje van, megtalálja a saját gyötrelmeit…” – mesélte. Minden szerepén átütött fanyar humora, mély élettapasztalata, a színház és a játék örök szeretete. Sokszor játszott nehéz sorsú asszonyokat, számtalanszor épült játékára rendezés és előadás. Szerepei közül nehéz bármit kiemelni. Ő volt a Macskajáték Egérkéje, a Mágnás Miska Marcsája, a Makrancos Kata címszereplője, de emlékezetes alakítást nyújtott többek között a Dobardanban, a Faustban, a Sógornőkben, Az Iglic címszerepében, A kaukázusi krétakörben, az Augusztus Oklahomában, a Tótékban, a Mikvében és a Kvartettben is.

Ma délután 14 órakor egykori lakóhelyén, a Rózsa utca 47/a szám alatt emléktáblát állítanak Börcsök Enikőnek. Az avatáson részt vesz színházunk igazgatója, Rudolf Péter és társulatunk több tagja is.

Szeretettel emlékezünk rá!

Elérkezett 2022. január 28-a, 14 óra. Az erzsébetvárosi Rózsa utca megtelt az emlékezők soraival. Kern András és Harkányi Endre együtt érkezett egy-egy szál rózsával. Hegedűs D. Géza koszorúval sétált az emléktáblához. Halász Judit fekete ruhában, fekete kabátban tette tiszteletét. Ott voltak sokan, még többen talán aznap este a színpadon mondtak el titokban neki egy-egy mondatot vagy tettek fel egy megválaszolhatatlan kérdést a csendnek.

A Vígszínház január 28-án, este a következőt tette közzé:

 „A művészeti alkotások fájdalomból, sokszor frusztrációból, dühből fakadnak. A művész talán fárasztó, talán kiszámíthatatlan, öntörvényű, de ha a végeredmény virtuóz a környezet hajlamos megbocsátani. Továbblépni. Mintha ez lenne az ára az alkotás megszületésének.

Vannak azonban a kevesek, akik cáfolják ezt a közhelyet. Művészi nagyságuk egyben emberi nagyságot is jelent.

Akik minden megélt fájdalmat, emberi tapasztalatot úgy futtatnak át szerepen, alkotáson, hogy közben sugároznak valami végtelen hitet az emberi létben, akik a szerepen túl, a színházi estén túl is adnak valamit magukból. Hitet. Az emberségbe, az emberiségbe vetett hitet. Mint Börcsi.” – Rudolf Péter

Börcsök Enikő halálának első évfordulóján, január 28-án avatták fel a művésznő emléktábláját a Rózsa utca 47/a- szám alatt. Az eseményen Rudolf Péter mellett Karácsony Gergely, Gy. Németh Erzsébet, Niedermüller Péter, Hegedűs D. Géza és Szalamanov Zsuzsanna mondott beszédet.

Szeretettel emlékezünk Börcsire, a Vígszínház pótolhatatlan és felejthetetlen színművésznőjére!

Fotó: Gordon Eszter

Így ha Erzsébetváros felé vezet utunk, a Rózsa utca 47/a szám alatt ezen túl koszorúval, egy szál virággal vagy néhány halkan elsuttogott imával tiszteletünket és szeretetünket vihetjük a korán elhunyt, nagyszerű színművésznő és csodálatos barát, Börcsök Enikő részére.

Kakuk Móni