A szeretet soha el nem múlik

A szeretet soha el nem múlik

Kedves Olvasóim, fogadják sok szeretettel Ondavay Tibor plébános, pápai prelátus szavait, amelyek december 12-én, a III. adventi gyertyagyújtás városi ünnepségén hangzottak el. A jelenlévõk nevében mondhatom, mindenkire nagy hatással voltak.

Kedves Mezõtúriak!

Advent idején egyre többször jutnak eszembe gyermekkorom adventjei és karácsonyai. A mai csillogó fények és az üzletek gazdagon megrakott pultjai számomra az ünneptõl idegen és távol visz a lényegtõl. Sokkal szerényebb volt akkor az élet, de bensõségesebb, lényegre törõ. Az advent a várakozást, a készülõdést, lelki elõkészületet jelentett. A karácsony Jézus születésének, Isten végtelen szeretetének ünnepe volt. Természetesen az ünnephez hozzátartozott a terített asztal, a karácsonyfa (igaz legtöbbször csak borókafenyõ), a vendégség. Együtt a család, nagy beszélgetések, közös játék, kellemesen meleg szoba (ilyenkor nem spóroltak szüleink a tüzelõvel)….

Ez a múlt, ami már csak bennünk, öregekben él.

Ma csillogással, zajjal, feladatok sokaságával van teli a december. Rohanás és idegeskedés, feszültség borítja el napjainkat és csak a remény marad, hogy csendes, békés ünnep, szent karácsony vár bennünket. És karácsony másnapján szomorúan, fásultan állapítjuk meg, hogy megint eltelt egy ünnep, amely elkerült bennünket, mert azon fáradoztunk, hogy csendes, békésünnepet teremtsünk magunknak és szeretteinknek. Sokszor fájó szívvel állapítjuk meg, hogy talán nem is sikerült maradéktalanul átadnunk azt a szeretetet, amiért oly sokat fáradoztunk, rohantunk és közben a lényegrõl lemaradtunk.

Érdemes most még megállni – így advent közepén – hiszen fontos, hogy karácsony éjjelére lelkünket is ünnepi köntösbe tudjuk öltöztetni. Hiszen várunk Valakit, Aki kisdedként jön közénk, és eljövetelével isteni fénybe vonja a világot, hogy kivezesse az emberiséget a sötétségbõl és békét hozzon a megtört és kimerült emberi szívekbe.

Karácsony éjjelén nekünk is szól az a meghívás, amit az angyalok intéztek a nyájukat legeltetõ pásztorokhoz: menjünk Betlehembe! Mindannyian meghívást kaptunk, hogy lássuk a jászolban fekvõ Kisdedet, akiben meglátjuk az Istent, aki a Szeretet és Béke Királya. Õ minden nép és az egész világ áldása lett, és általa a szeretet gyõzedelmeskedik a bûn és a sötétség felett. Karácsonykor ünnepeljük a végtelen Istent, aki leszállt közénk a földre, az Õ dicsõségének fényébe vonva bennünket, hogy betöltsön kegyelme és békéje. Ne engedjük elveszni az ünnep lelkét, ne adjuk át magunkat a fogyasztói társadalomnak. Maradjunk meg kereszténynek és magyarnak. Az 1938-as Eucharisztikus Kong-resszus himnuszában így imádkoztunk:

„István király árva népe,

Te is hajtsd meg homlokod,

Borulj térdre, szórd elébe

Minden gondod, bánatod!

A kereszt volt ezer éven

Reménységed oszlopa,

Most is Krisztus jele légyen

Jobb jövõdnek záloga.”

Rajtunk múlik, hogy a karácsony valóban ünnep lesz-e, Jézus Krisztus születésének ünnepe, vagy egy fáradságos, kimerítõ nap.

    Végezetül, talán sokan ismerik is, hadd idézzem a Karácsonyi szeretet himnusz sorait: „Ha a házamat fenyõágakkal, gyertyákkal, égõkkel és csilingelõ harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervezõ.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket fõzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elõ, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnõ. Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket zengek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem. Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, mirõl is szól a karácsony. A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az idõ szûke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillõ asztalterítõ van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni. A szeretet nem csak azoknak ad, akiktõl kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni. A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltûr. A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. De a szeretet ajándéka megmarad.”

Áldott, boldog Karácsonyt!